Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Jog az élethez

Az idő múltával, a technikai fejlődéssel együtt természetes lenne, hogy fejlődik maga a homo sapiens is – mentalitásban, emberségben, hogy tiszteletben tartja  embertársát a földgolyó bármely féltekén és elismeri az élethez való jogát. Az élethez való jog ugyanis minden mást felül kellene írjon.

Megmosolyogtató, hogy a norvég tömeg gyilkos, Andreas Breivik követeli kivételes emberi jogait, pedig konditeremmel, olvasóteremmel rendelkezik a börtönben, mégis azt kifogásolja, hogy nem elég meleg a kávéja… Feltevődik a kérdés: ő hogyan vette figyelembe áldozatainak az élethez való jogát?

A párizsi merényletek főszervezője Sallah Abdeszlam a brüszeli letartóztatása után emberi jogaira hivatkozva háborodott fel azon, hogy az ügyész kiszivárogtatott bizonyos részleteket a tevékenységéből.

A közelmúltban megtörtént párizsi események és a brüsszeli tömegmészárlás is az élethez való jogot tiporják le. Az ilyen motivációt nem lehet semilyen ideológiai, vallási okokkal magyarázni.

Az európai társadalmakban az életigenlés, az élet kultusza érvényesül. Nem mindenütt van ez így, az Iszlám Államnál sok esetben éppen a halál kultusza érvényesül, és a kiontott véráldozat Allahnak, szerintük az agresszor megdicsőülve a mennybe megy.

A brüszeli esemény is a kultúrák harca.

Az Iszlám Állam vallási filozófája, ideológiája jelentős népszerűségre tett szert sok európai fiatal körében. A tétlenségbe, tespedésbe süllyedt, ideálok nélküli fiataloknál életcélt fogalmazott meg.

Azt reméltük, hogy napjainkra a fegyvercsörtetés, az esztelen pusztítás ideje lejár, és ha az emberiség ha meg akar mérkőzni egymással, azt szellemi, kulturális téren teszi. Európában egy-két kivételtől eltekintve nem is voltak háborúk, a kontinens sokáig a béke szigetének tűnt. A harcosok lábhoz tették a fegyvert.

A középkorban azonban Európában is voltak vallási háborúk. A 13–14. században keresztes lovagok indultak a közelkeletre, hogy visszafoglalják a Szentföldet. Manapság az egykori harcosok leszármazottai a mindennapos alkotó munkával foglalják el magukat, ennek köszönhetően élhető társadalmakat hoztak létre. A Közel-Kelet azonban fél évszázados fáziskésésben van. Sok országban a férfiak fő foglalkozása a háborúskodás, náluk a fegyverviselés életforma. Jobb lenne, ha energiájukat teremtő, alkotó munkában kamatoztatnák, és ne a Nyugat kegyelemkenyerére számítanának.

Az iszlám alapjában véve nem agresszív vallás, de sokféleképpen értelmezhető, egyesek szélsőséges céljaik elérésére használják, amelybe még a terrorizmus is belefér.

A párizsi  merényletek alkalmával az egyik egészségügyi dolgozó olyan embert élesztett újra, akinek a testéből különböző drótok álltak ki. Akkor jött rá, hogy az illető terrorista. Ennek ellenére sem hagyta abba az újraélesztést, őt kötötte a Hippokratészi eskü és az emberség. Nem vonta kétségbe az élethez való jogot.

V. Szilágyi István