Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Jobbkezes, balkezes vagy kétkezes a gyerek?

Augusztus 13. a balkezesek világnapja

Az, hogy jobbkezesnek vagy balkezesnek születünk, genetikailag meghatározott, és szerencsére ma már nem akarja senki a „balogokat” átszoktatni a másik kezére. Az azonban előfordulhat, hogy a kisgyerek mindkét kezét egyformán használja, de erre nem figyel fel senki addig, amíg az iskolában problémák nem adódnak.

Minden embernek van egy „vezéroldala”, amit ösztönösen, genetikai meghatározottságunknak megfelelően kezdünk el használni. Előfordulhat, hogy egy gyerek öröklötten balkezes, de a vezéroldalán a központi idegrendszer valamilyen hátrányt szenvedett el, akkor „átszokik” a másik oldalra, ilyenkor az egyik oldal funkcióját a másik veszi át. Ez valójában egy tünet, a probléma nem ez, hanem épp a mozgásos, idegrendszeri hátrány, ami az egyik agyterületen mutatkozik. Ennek már egészen korán, csecsemőkorban is lehetnek jelei, amelyekre érdemes odafigyelni. Ilyen lehet, ha a baba feszengős, vagy ha féloldalas a tartása, majd későbbi, gyerekkori tünet, ha nem szívesen rajzol.

jobbkezes 1

Az a jó, ha nagyjából kétéves korára eldől, hogy jobbkezes vagy balkezes lesz-e. A szülő számára intő jel, ha ennél korábban választ, és észrevehetően csak az egyik vagy a másik kezét használja. Életünk első szakaszát ugyanis úgy töltjük, hogy egyformán mozgatjuk testünk mindkét felét. Ha nagyon korán „választunk”, az ellenkező oldal mozgásteljesítménye hátrányba kerül, és ennek egyéb idegrendszeri következménye lehet. Az is figyelmeztető jel, ha még háromévesen sem dőlt el a kezesség kérdése, és a kicsi a jobb és a bal kezét egyaránt használja. Igazi kétkezesség ugyanis csak nagyon ritkán fordul elő, és leggyakrabban ennek a hátterében is az áll, hogy valamilyen teljesítményhiány van a vezéroldalon. Ebben az esetben a szakember feladata kideríteni, hogy melyik is a gyerek vezéroldala és hogyan lehet a hátrányt szenvedő oldalt fejleszteni.

A fel nem ismert és terápiásan nem kezelt kisebb-nagyobb idegrendszeri hátrányoknak az iskolai teljesítményben lehet aztán lenyomatuk. Ezeknél a gyerekeknél ugyanis gyakorta előfordulhat tanulási zavar, különféle írásproblémák, jelentkezhet beszédhiba, olvasási nehézség, beszédzavar. A gyermek minden fejlődési szakaszában más-más agyi területnek van döntő szerepe, ezek egymásra épülve felelősek a kisgyermek egészséges éréséért. Mozgásfejlődésével és az idegrendszer érésével párhuzamosan alakul ki a szervezet szabályozó-működési rendszere. Ha jól szerveződik és nincs semmilyen idegrendszeri hátrány, akkor önmagától kialakul a gyermek dominanciája, többek között a jobb- vagy balkezesség is. A dominanciák akkor hibátlanok, ha azonos oldalra esnek, de megtörténhet, hogy valamelyik terület átállódik, vagy bizonytalanná válik. Ilyenkor zavarok lépnek fel. Ritkán ugyan, de az is megeshet, hogy valakit „átállítottak” egyik oldalról a másikra, pl. jobbkezesnek szoktatták, annak ellenére, hogy eredendően balkezes.

A „csapdát” általában az okozza, hogy pusztán azt figyelik, hogy melyik kezébe veszi többször a gyermek a ceruzát, de nem ez a döntő szempont. Fontos, hogy a gyerek jóval azelőtt, hogy iskolába menne, szakemberhez kerüljön, aki kideríti, mi az ő oldala. A terapeuta ilyenkor nem maga „választ”, hanem mozgásos feladatokkal segíti az idegrendszer fejlődését. Ezeknek a gyakorlatoknak a hatására könnyebbé, zökkenőmentesebbé válik az ingerületvezetés az agyban, és a valamiért be nem járatott agyi pályákon kialakul a helyes működés.

A tükörben írás, rajzolás önmagában nem feltétlenül jelent problémát, sok esetben élettani jelenség, és sokszor megoldódik a gyerek érésével. Figyelemfelkeltő lehet akkor, ha az idő nem hoz javulást. Balkezeseknél gyakoribb, illetve akkor, ha még kialakulóban van a dominancia. Ha más tünetegyüttessel is jár, és nem sikerül a háttérben meghúzódó idegrendszeri hátrányt csökkenteni, akkor ez az iskolában komoly számolási, írási nehézségekhez vezethet. A problémák megjelenésekor érdemes minél korábban felkeresni a szakorvost, mert minél korábban kezdődik el a fejlesztés, annál jobb eredmény érhető el, mivel igen nyitott még az idegrendszer a fejlődésre és változásokra.

Győri György belgyógyász szakorvos