Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Játszani és élni

Két vérbeli színésznő emlékét idézték meg vasárnap délután a Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) és a Borostyán Produkció által szervezett Jászai-Fedák emlékesten. Lőrincz Ágnes és Némethy Zsuzsa színművésznők pódiumműsora előtt és után a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében az érdeklődők megszemlélhették a budapesti Tomory Lajos Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény Fedák című emlékkiállítását, amely a díva életútját, sorsának alakulását mutatta be képek és különféle dokumentumok által.

A produkciót Jászai Mari és Fedák Sári leveleiből és naplójegyzeteiből állították össze. Az előadás előtt Horváth István, a PMMC ügyvezető igazgatója köszöntötte a résztvevőket, majd a Borostyán Produkció képviseletében Némethy Norbert üdvözölte a közönséget. Ezután a színpadra invitálták a nézőket, hiszen az előadás stúdióprodukció, igényli a meghittséget, a kisebb teret.

jatszani 2

Dombi Dávid, Lőrincz Ágnes és Némethy Zsuzsa

Jászait Lőrincz Ágnes játszotta, Fedák szerepében pedig Némethy Zsuzsát láthatta a nagyérdemű. A prózai részek között fölcsendült egy-egy dal, régi sanzon Dombi Dávid zongorakíséretével. A hangulatos est valamicskével kevesebb volt, mint egy órahossza. A színésznők Jászai és Fedák életútjának, művészi pályájának néhány fontos mozzanatát villantották föl. Jászai Mari eleinte elegánsan fricskázta ifjú, temperamentumos pályatársát, ám később a jeles tragika is elismerte Fedák tálentumát. 1906. március 2-án Fedák Sári levélben kereste föl a magyar színművészet nagyasszonyát, Jászai Marit, amelyre a válasz ez volt: „Káprázatosan ostoba művészeted, mondja szegény Vidor Pál, nos láttalak… és még sokkal ostobább!” 1913. március 19-én Fedák levelet írt Jászaihoz a várva várt személyes találkozás után: „Életem legnagyobb megtiszteltetése volt az a pár gyönyörű szó, amelyet írni kegyes volt. Eltettem a virágokkal együtt. Erős a hitem, hogy talizmán lesz azon az úton, amelyen az igazi színészet felé szeretnék haladni. Ez minden álmom!” Kapcsolatuk ezt követően mindvégig töretlen maradt.

jatszani 1

Vasárnap este lehetett megtekinteni a Fedák című emléktárlatot

Szó volt a színészlét minden szépségéről és kínjáról, magányról, és sikerről, meg természetesen szerelmekről, szenvedélyekről. Fedák Sári a híres író, Molnár Ferenc második felesége lett, inspirálták, ám ugyanakkor gyötörték is egymást. Jászait férfifalónak, a végzet asszonyának tartották. Említés történt például arról, hogy elhagyta a nagybeteg Reviczky Gyulát a nála húsz évvel fiatalabb Szomory Dezsőért. Mint elhangzott: „Csakhogy, hosszabb-rövidebb időközökben – mint az Amazonok, megint hadjáratra késztetett a vér, hogy hímet hozzak haza magamnak – és megint elölről kezdődött az undor, a szemrehányás és bűnhődés. Ha valaki felvilágosított volna, hogy egy tál ételért még nem szükséges teljes armatúrámat harcba vinni, hogy ahhoz amire szükségem van, az én valódi mivoltomnak édes-kevés köze van; akkor ezek a kirándulások ezerszerte kisebb zajjal estek volna meg.” A színművésznők csalódtak és csalódást keltettek, ám mindkettejük életében mindvégig első volt a színház. A férfiak inkább elviselik azt, ha egy nőt szánni kell, mintha csodálni kellene – valahogy imígyen szólt a fanyar megállapítás. Mindkét művésznő ragyogó egyéniség volt, és mindketten vallották: „Játszani és élni!”. De főleg játszani. Mindenekelőtt.

Tóth Hajnal