Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Isztambuli álomutazás (2.)

Nagyon nagy előnyünkre szolgált, hogy a főhadiszállásunk, vagyis a szállodánk az isztambuli „laleli” városrészben volt, ami azt jelenti, hogy gyalogosan elérhető majdnem minden fontos turisztikai látnivaló. Ezen az alapon elindulva, a fiatalkort finoman szólva enyhén meghaladott társaságunk nagy ambícióval sereglett ki hétfőn a főutcára, s bőszen fényképeztük az elénk táruló összes mecsetet, majd valahogy rájöttünk, hogy ez nem ritkaság, és érdemes mindjárt a csúccsal kezdeni: a híres „kék mecsettel”, amely hatalmasan vigyázza a Boszporusz partját, hirdetve I. Ahmed szultán nagyságát, és a mekkai nagymecset után az egyedüli hatminaretes (ami a monda szerint a főépítész és a szultán közti valamilyen félreértésnek köszönhető). A turisták által ráaggatott „kék” jelző a belső díszítésre szolgáló izniki csempeborítástól származik, amit meg is csodáltunk alaposan, cipőinket egy-egy erre a célra kapott zacskóban hurcolva mindvégig – ugyanis az iszlám vallás előírja a cipőviselés tilalmát a szent helyeken. Ajánlom a turistáknak, cúgos cipőben látogassanak Sztambulba, mert egy idő után macerásnak tűnik a cipő ismételt le- és felvétele…

A Kék Mecset belső udvara

A Kék Mecset belső udvara

Ha már itt voltunk a híres Sultanahmet Meydanin, megalkudtunk az egyik hajótársaság alkuszával, s egy órányi ácsorgás után (ennyi kellett, míg szezonon kívül összeverbuválódott egy hajónyi turista) egy török zászlócskát (milyen kreatív ötlet…) magasra emelő vezető mögött szó szerint hanyatt-homlok leügettünk a Márvány-tenger partján várakozó sétahajóhoz, s a mezei bihariaknak szokatlan tengeri szélben elindultunk körbehajózni az Aranyszarv öblöt és a Boszporuszt. Fenséges látvány. A két óriáshíd, a Galata Köprüsü és az Atatürk Köprüsü alulról nézve szédítő, majd a Boszporusz két partja felejthetetlen látvány, utána a Bogazici Köprüsü, a Boszporuszon átívelő 1560 m-es híd egyenesen hihetetlen. Sajnos, a hajótulaj megafonba elhadart szövegéből a paloták nevén kívül nem sokat értettünk, de jól elvolt mindenki, egyik kezével a sapkáját, másikkal a fényképezőgépét szorongatva. Kivéve a hajó egyik sarkában helyet foglaló vélhetően szaudi nőket fekete burkában, hát őket a szél sem fújta! Mikor megjelent a fedélzeten Szulejmán és Hürrem, kifogástalan korhű ruhában, tudtuk, hogy pénzért állnának modellt, viszont mikor kis dinnyeszeletekkel kínáltak, tévedés volt azt hinni, hogy az meg ajándék.

A Kék Mecset a Boszporuszról nézve

  A Kék Mecset a Boszporuszról nézve

A Kék Mecset a Boszporuszról nézve

A Kék Mecset a Boszporuszról nézve

Leszállva a hajóról, elmentünk a mesehős Ali Baba kopottas, málladozó, enyhén hanyagolt sírja mellett, és csak a Topkapi Saray kapuja előtt tudtuk meg, hogy még van két óra arra, hogy átfussuk, mert másnap zárva van. Ha a látogatásra ez kevés, hát leírására sem elég két sor. Mesés. Csomó szultánának a szelleme, csomó háremhölgy többnyire depis emléke, csomó életük felett mindenhatóskodó szultán, cselszövések és hátbadöfések, mind ott lebegtek a folyosók felett, a belső kertekben, udvarokban.

A Topkapi Saray a Boszporuszról nézve

A Topkapi Saray a Boszporuszról nézve

Szent Irén császárnő aranymozaikképe az Aya Sofia karzatán

Szent Irén császárnő aranymozaikképe az Aya Sofia karzatán

Másnap reggel turistaálom fogadott kinn: zuhogott az eső. Ernyősen-esőkabátosan meg akartuk fejteni az isztambuli villamosközlekedés titkait (egy metrórendszerű felszíni jármű), de mire sikerült, elállt az eső, és inkább az Aya Sofia csalogatott. Még Justinianus császár avatta 537-ben, a XV. században mecset lett, majd 1934-től múzeum. Egy jellegzetes példa arra, hogyan lehet egy keresztény díszítésü templomot az iszlám valláshoz adaptálni, megtartva építészeti jegyeit. Lenyűgöző. Találkozhattunk a felső galériák falán Szt. László királyunk lánya, Piroska, bizánci nevén Irén, II. Komnénosz bizánci császár feleségének aranymozaikból kirakott képmásával, s valahogy úgy éreztük rögtön, hogy földink. S ha útban idefelé megcsodáltuk Nagy Konstantin oszlopát, mely a város 330-beli alapításakor emeltetett, hát láttuk a valahai Konstantinápoly két nagy szimbólumát. S mivel nem volt meg a mai mecset-adagunk, a fűszerbazár látogatása után felkapaszkodtunk a város európai oldalát uraló dombra, hogy utolsó erőmaradékunkkal megnézhessük a Nagy Szulejmán mecsetet is, majd mellette elzarándokoljunk a Szulejmán, Hürrem és Mihrimah végső nyughelyéül szolgáló igen díszes kriptákba. A végeláthatatlan folyamú és sikeres TV-sorozatot ihlető személyiségek kriptáiba csakúgy, mint a lenyűgöző mecsetbe, természetesen cipő nélkül szabad belépni. Jellemző a bihari problémamegoldó hajlamra, hogy egyik kolléganőnk ráunt a sok cipőmacerára, s a márványlapokkal burkolt udvaron mezítlábasan járva megspórolt két manővert.

Az Aya Sofia templom-mecset-múzeum

Az Aya Sofia templom-mecset-múzeum

Készül a baklava

Készül a baklava

Harmadnap felhasználtuk elmélyített villamosközlekedési ismereteinket, s elutaztunk az ázsiai partra, a híres Dolmabahce Saray látogatására. Az 1843-ban épült, 1856-ban avatott palota a maga 46 pazar díszítésű termével igazán versaillesi tobzódó nonplusultra. Annyiba került, hogy kiürült még az államkincstár is, és alaposan feltételezhető, hogy benne van a nyoma a szultáni hatalom bukásában is. Az utolsó szultán innen kényszerült száműzetésbe 1922-ben… Mi meg megrakodva annyi pazar kristály és arany fényével, csak természetes, hogy a nagybazárban kötöttünk ki, ahol annyira elbámultunk a leírhatatlan nyüzsgésen és árudömpingen, hogy öreg este lett, mire a szállodába vánszorogtunk. Sürgősen meg kellett kezdjük az izgulást: holnap reggel mivel jutunk innen vissza az edirnei határátlépőhöz, és főleg, milyen állapotban találjuk az otthagyott kocsinkat…

(folytatjuk)

 Zsizsnovszky Ferenc