Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Iszonyú távolságok

Minden közösség többé-kevésbé zárt világ. Nehezen fogadja be a jövevényeket.

Az újonnan érkezőknek meg kell felelniük az ottani felfogásbeli, munkastílusbeli elvárásoknak. Akinek nem sikerül alkalmazkodnia, az a perifériára szorul, feleslegesnek érzi magát, ami előbb-utóbb pszichikai problémákat okoz. Vagy megtűri, vagy megeszi a ,,falka”.

A fejlettebb nyugati országok is nehezen fogadják be az idegeneket, sokan egzisztenciájukat féltik a bevándorlóktól. Magyarországon sok embernek megdobban a szíve, ha Erdélyt említik, de többen panaszkodtak, hogy az itteni embereket idegenekként kezelik.

Ismerek olyan fiatalembert, aki Magyarországra költözött, ott is nősült meg. De nem tudott alkalmazkodni az ottani pénzhajhászóbb, nyugatiasabb felfogáshoz, és pszichiátriai kezelésre szorul. Sokszor egy cédulát hagy otthon a feleségének, amin ez áll: Hazamentem gyógyulni Váradra.

Az egyik barátom évek óta az Amerikai Egyesült Államokban él. Amikor hazajön, mindig felkeres.

– Hogy érzed magad? – teszem fel a kérdést.

– Iszonyúak a távolságok, nemcsak a városok között, de az emberek között is. De szerencse, hogy kimentem, az orvosok olyan betegséget fedeztek fel bennem, amivel az itteniek nem tudtak volna mit kezdeni.

Kigombolta az ingét, s megmutatta, hogy mellétől a hasáig fel van vágva. Meghatottan váltunk el.

– Mikor látlak? – kérdeztem aggódva.

– Pistukám, meghalni úgyis hazajövök…

V. Szilágyi István