Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Indoklás

Úgy döntöttem, idén nyugton maradok, itthon. Nem megyek hetedhét országba, főleg nem Nyugat felé. Stílusosan: ne várj, Nyugat, mert én nem megyek. Meg is mondom, miért. Amikor néhány nyugati országot meglátogattam, véges-végig hiányérzetem volt. Hiányoztak a kukások, a kukák körüli szemét és bűz, a szemetes, kutyaürülékes járdák, a kóbor kutyák, az ablakok előtti porolók, a köpködő, krákogó járókelők, az acsarkodó, tülkölő sofőrök és a szép lányok, asszonyok látványa. Meglepetésemre a járdákon nem autók parkolnak, hanem emberek sétálnak, nem félőn, rettegve – nyugodtan. Néhányezer kilométert autóztunk és egyszer – Párizsban, a parkolóban – hallottam tülkölést: egy lengyel busz tolatott egy magyar busz felé, ezért szólalt meg a duda.

Az ember rosszat tesz magának, ha mindezeket – a sok érdekesség mellett, dacára – észreveszi. Mert mi történik? Néhány nap múltán hazatér és itthon is kezd hiányérzete támadni. Hiányolja a csendet, tisztaságot, civilizált viselkedést. És az édes otthonérzetbe üröm vegyül egy ideig. Jobb nem átkacsintani a más tiszta, rendezett udvarára, ha a mienk szemetes, rendezetlen és remény sincs rá, hogy más legyen a közeljövőben. A távoli már – sajnos – kezd nem érdekelni… Bezzeg, ha fiatal lennék!

Szegedi László