Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Imre Zoltánra emlékeztek Paptamásiban

Tartalmas megemlékezésnek adott otthont vasárnap Paptamási. E település szülöttére, az egy éve 59 évesen tragikus hirtelenséggel elhunyt Imre Zoltán fogathajtó országos bajnokra, a román válogatott egykori tagjára emlékeztek tisztelői, családtagjai, barátai, sporttársai. Halálának évfordulóján a Tulipán Lovas Sportklub és baráti köre kopjafát állított a sírjánál.

aki 1b
Az esemény istentisztelettel kezdődött a helyi református templomban, ahol Bereczki András tiszteletes hirdetett igét. Beszédében rámutatott arra, hogy még Krisztus előtt félezer évvel a római birodalom konzulja helyesen látta meg azt, hogy a széthúzás a birodalom vesztét okozhatja, ezért egy szimbolikus mesét írt, amely átvitt értelemben az egységre, az összefogás lényegére utal. Ebben az emberi testet mint egységet írja le a szerző, hangsúlyozva, hogy annak is, akárcsak egy közösségnek vannak különböző részei, tagjai (fül, orr, szem, szív, kéz, láb, stb.), és ha valamelyik hiányzik vagy nem működik jól, azt a többi sínyli meg. Ezzel a tiszteletes az összetartás erejére, egymás megbecsülésének fontosságára hívta fel a figyelmet. „Szóljanak az emlékezés harangjai, erősítve a gyászolva emlékezők szívét, és szóljanak Imre Zoltánért, aki most égi fogatával csillagösvényre lépett” – fogalmazott Bereczki tiszteletes, majd Rákóczi Lajos főszervező, a Tulipán Lovas Sportklub elnöke elszavalta Kölcsey Ferenc Himnuszát.
Az istentiszteletet követően a templomtól Bede István Mihály (Diószeg), Tóth János (Paptamási) és Babó Kálmán (Nagyvárad) fogataival az élen indult el az emlékezők menete a helyi temetőhöz, ahol a Rákóczi által tervezett és Szabó István képzőművész által faragott kopjafát avatták fel Imre Zoltán sírjánál. A fogathajtó emlékének adózók egy-egy szál, gyászszalaggal átkötött vörös szegfűt is elhelyeztek a síron, összesen 59-et. A hantnál, amelyen Imre Zoltán versenyszíneiben (lila, fehér és narancssárga) pompázó virágok nyíltak, a szentjobbi, diószegi és debreceni huszárok álltak díszőrséget. Rákóczi és Matyi Miklós, a település polgármestere pár szóban megemlékeztek az elhunytról. „Szolgálni akartam, nem tündökölni”– idézte Rákóczi a 20. századi költő, Váci Mihály szavait, amelyek szerinte tökéletesen illenek elhunyt sporttársukra. „Az egész élete szolgálat volt, megfeszített munka. Ő az, aki az Értől indult el, és befutott a nagy óceánba” – fogalmazott, majd a fogathajtó özvegyével, Imre Máriával leleplezték az 59 éves tölgyből faragott kopjafát. „Ez több, mint egy kopjafa. Azt a ló által megtestesített világot szimbolizálja, amiért Imre Zoltán élt, küzdött és ami őt egész életében végigkísérte. Ő már magasabb régiókban hajt, valószínűleg az Úr ménesében szükség volt egy jó lovászra, és ezért nem lehet közöttünk”– mondta Rákóczi.
A polgármester felidézte azt a tavalyi tragikus napot, amikor értesült a fogathajtó gyászhíréről. „Valamikor valaki azt mondta, hogy Paptamásiban még nem született és nem is fog értékes ember születni. Én ezt most megcáfolom. Születtek, vannak és lesznek Paptamásiban értékes emberek. Ugyanúgy, ahogy Imre Zoltán, aki értékes embere volt községünknek, megyénknek, az országnak és az egész világnak”– fogalmazott. Végül Bereczki tiszteletes megáldotta a kopjafát.
A megemlékezés a református gyülekezeti házban egy Imre Zoltánról készült portréfilm levetítésével és szeretetvendégséggel zárult.
Sükösd T. Krisztina