Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

„Ilyen volt ő”

Többszáz egykori híve, barátja, tisztelője és lelkész-kollégája kísérte utolsó útjára Veres Kovács Attila tragikus hirtelenséggel elhunyt váradolaszi református lelkipásztort pénteken, a nagyváradi Rulikovszki temetőben. Jó ideje nem volt már olyan esemény, amely vallási és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, ennyi váradi polgárt egyesített volna a gyászban, a történelmi egyházak vezetőitől, a kulturális és közintézmények képviselőin át az egyszerű közemberekig.

ilyen 1

A legmagasabb hőfokon szólt

„Milyen különös dolog, hogy elhunyt testvérünk életének nagy eseményei mind a decemberhez kötődnek. Ebben a hónapban született, alig néhány nappal ezévi születésnapja után szólította magához Urunk, és ama bizonyos 1989 decemberében is, többekkel együtt ő is, a maga módján történelmet írt. Vele volt az Isten a Partiumban, Erdélyben, a Kárpát-medencében, Amerikában és Ausztráliában, és ahol csak módja volt az ige hirdetésére. Az Úrral való szoros kapcsolatából fakadóan a lehető legmagasabb hőfokon, kifinomult igényességgel és sodró lelkesedéssel szólt általa az evangélium üzenete a szószéken, az éterben, a kórusban és az írásaiban egyaránt. Ezt ilyen módon csak az tudja tenni, aki érzi, tudja: velem az isten” – hangsúlyozta a szertartáést vezető Kocsis Attila debreceni református lelkipásztor, akit mintegy három évtizedes barátság fűzött az elhunythoz.

„Testvérek, mindannyian tudjuk, hogy ha valaki, akkor ő nem futamodott meg a munka elől. Sőt, azt is felvette, amit már mások elhagytak, amiről lemondtak, amit kihagytak, vagy amit nem tartottak fontosnak. Akik végigkövettük életútját, látjuk mi mindennel van az kikövezve, betűbe formálva, ércbe öntve és örökségül hagyva. Valljuk be, tudtuk hogy mérhetetlenül többet vállat magára, mint kellett volna. De gondoltuk, bírja még. Lelke biztosan bírta volna még ki tudja meddig, de a szíve nem bírta. Mert annyi minden rakódott ott le, mert bizony mindent a szívére vett és szívvel csinált. Ha valaki, akkor ő tudott nevetni is. Hányszor és sokan örültünk öblös hangjának? Ugyanakkor ne feledjük a bibliai tanítást, amit a Példabeszédek könyvében olvasunk, nevetés közben is fájhat a szív, és ez a szív most nem dobban többé” – tette hozzá Kocsis Attila.

 

Ilyen volt ő

A temetésen a lelkész évfolyamtársainak nevében Sándor Lajos újvárosi református lelkipásztor emlékezett meg az elhunytról. Beszédében amellett hogy kiemelve életútja legkiemelkedőbb pontjait és szolgálatának legnagyobb eredményeit, személyes emlékek és humoros történetek felelevenítése által sikerült egy kicsit a gyászolók elé idéznie Veres Kovács Attila alakját úgy, ahogyan a legtöbben emlékeznek rá. „Pályájának fő állomásai: Nagyvárad-Velence segédlelkész, Patóháza ahonnan Józsefházára és Aranyosmeggyesre is helyettesként beszolgált, Fugyivásárhely – ne feledkezzünk meg – hegyaljai templomépítéssel, és Nagyvárad Olaszi. Időközben egyházkerületi főjegyző a változás viharos idejében, majd kitérő az Egyesül Államok-beli és ausztráliai szórványmagyarság világába. Szíve csücske volt a Lorántffy Gimnázium, melynek újraindításában bábáskodott és később felnőtté cseperedésében, mint az anyaegyházközség lelkipásztora munkálkodott. A Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ létrejöttét is szívügyének tekintette. Emlékszem hogy az avató hálaadó istentisztelet előtti napon még állványok voltak az épület körül, másnapra pedig mályvák voltak az ablakban, virágoztak, mintha hetek óta várnák már a vendégeket. Kitartása nemcsak egyházi szolgálataira, hanem közéleti szereplésére is kiterjedt. Alapítványok, egyesületek, társaságok tudhatták támogatóik, tagjaik között. Irodalmi, zenei képzőművészeti bemutatók házigazdájaként sokoldalú kultúráját, gazdag nyelvezetét, jó humorát csillogtatta meg. Igehirdetési szolgálata sokak épülésére volt. Egy gyülekezetnyi gyereket keresztelt és egy naggyűlekezetnyi lelket temetett el” – emlékeztett Sándor Lajos.

ilyen volt 2

Fiúk, itt mi most történelmet írunk

A szomorúság enyhítésére néhány az elhunythoz kapcsolódó humoros emléket, anekdótát is megosztott a jelenlevőkkel, hangsúlyozva „hiszem, hogy ő is így akarná”. „Segédlelkészi időnkből emlékezem: sok közös temetésünk volt ortodox paptársainkkal – akkor még engedték nekik. Attila még nem igazán volt jártas a román nyelvben, később ezt is pótolta. Egy temetés után értetlenül kérdezte tőlem: «Te Lali, mit akart ez a pap az Isten talicskájától?». Elmagyaráztam, hogy a roaba lui Dumnezeu, az az Isten rabját, szolgálóleányát, és nem talicskáját jelenti” –mesélte.„A forradalmi dőkben a Harangszó első számát írtuk és szerkesztettük. A nagy alkotói csendben Attila megszólalt: «Fiúk, mi most történelmet írunk!». Lehűtöttük: «Attila, csak egy újságot szerkesztünk, írjad a cikkedet!»” – idézte fel.

„Már több éve voltunk Nagyváradi lelkészek, mikor egyszer szólt, hogy menjek helyette esketni Olasziba. «Hova mész? Miért nem érsz rá?» – kérdeztem. «Ráérek – mondta – de én már kétszer eskettem a vőlegényt, mindkétszer elvált. Nekem nem jött össze, hátha neked sikerül” – tette hozzá, s végül egy kulturális példát is felhozott.„Sok év után színházavató. Neki bemutató bérlete volt, nekem vasárnapi. Kérdezem tőle másnap, a bemutató után: «milyen volt?». Azt mondja: «Nézd meg!». Ez volt az a bizonyos görkorcsolyás Liliomfi. Egy felvonást viseltem el. Este hívtam felháborodva, de azt válaszolta: azt akarta, hogy én is szenvedjem végig, ha már szeretem a színházat. Ilyen volt ő”.

 

Gyűjtés

A szertartáson zeneki és művészeti momentumokkal közreműködött a váradolaszi gyülekezet kórusa, a lelkészkórus, valamint Erdei József szavalóművész. Az elhunyt lelkipásztor hozzátartozóinak kérésére a temetésen résztvevő tömegből a legtöbben koszorúk helyett mindössze egy-egy virágszállal adóztak Veres Kovács Attila emlékének, a koszorúk megváltásának díját pedig adományként felajánlották a váradolaszi templom reformációs emléktábláinak felállítására. Ily módon Veres Kovács Attila halálában is, egy hutolsó gesztussal hozzájárult egyházközsége épüléséhez.

 

Sz. G. T.