Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Hömpölyög a mocsok

Néha annyira felgyorsulnak, megsokasodnak az események, annyi szenny ömlik és hömpölyög végig a világon, hogy már az újságírónak sincs gyomra papírra vetni, rögzíteni azt a temérdek mocskot, amit a jelenkori politikustársadalom kitermelt magából.

Elég, ha csak a hazai közéleti történéseket vesszük alapul.

Nézem a híreket, és tátom a szám, hogy évtizedeken keresztül egyesek úgy ga(rá)zdálkodtak az állam pénzével, mint sajátjukkal és önkéntelenül is eszembe jut egy volt Bihar megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő, aki bármennyire is hihetetlennek tűnik, de szerény, becsületes ember volt a maga nemében. Talán éppen ezért, csak egyetlen mandátum erejéig „tartottak igényt” szolgálataira. Nos, egyszer megkérdeztem ettől a politikustól, mi lesz, ha már nem lesz képviselő a román parlamentben. Erre ő habozás nélkül rávágta, van neki becsületes szakmája is.

Szintén ez a kuriózumszámba menő politikus ejtett el egy olyat is, hogy a román parlament folyosóin egyéb sem hallatszik, minthogy neked ennyi fog leesni, én meg annyit fogok szakítani, ha ezt vagy azt a törvényt keresztül tudjuk vinni.

Nos, erről szóltak a román törvényhozás mindennapjai és orcátlan módon el is képzelték, hogy míg világ a világ, így is marad.

Amíg ők milliárdokat forgattak, fiaztattak, kamatoztattak, fogalmuk sem volt, mások hogyan vészelik át, fizetéstől fizetésig.

A minap elnéztem az egyik érmelléki kisváros köztisztviselőjét, amint kiveszi a bankautomatából a maga kis 800 lejes havi bérét, majd ugyanazzal a lendülettel bemegy kifizetni a számlákat, később pedig egy háztartási gépeket forgalmazó üzletbe is törleszti a részlettre vett bojlert. Az utcán szinte sírva teszi el a maradékot, azt a nevetségesen keveset, amire harmincöt évnyi munka után taksálta az a becstelen érdek- és megélhetési politikusi réteg, amely évtizedek óta szemtelenül köpi szemen a dolgozó társadalmat.

Mert a gyári munkás is kiveszi a maga kis 350 lejes előlegét és a számlák meg a hitelek kifizetése után, nem visz haza semmit. Rozália néninek még a gyógyszertárba is fel van írva az aszpirin, mert kenyérre se igen futná hó végéig a nyugdíjból.

Erre a szélhámosabbnál szélhámosabb csalók, sikkasztók, korruptak orcátlanul mutogatnak egymásra és azzal „védekeznek” hogy kevesebbet loptak a másiknál.

Ettől meg is könnyebbülünk, hogy lám-lám, ebben a hónapban még azért sikerült folyósítani a nyugdíjakat, mert nevezett pár milliárddal kevesebbet tulajdonított el az adózó polgárok verejtékkel, nyomorúsággal megkeresett pénzéből, mint a másik bársonyszéket bitorló bitang.

Ez valóban fontos szempont. Vagyis a fehérgalléros, öltönyös bűnözésben, aki kevesebbet lopott a másiknál, az szinte ártatlan. És nem átallják magyarázni óraszám, ha teret ad nekik valamilyen hírcsatorna. És dobálóznak a százezer eurós összegekkel, kenőpénzekkel, milliárdos panamákkal, mint a világ legtermészetesebb dolgaival.

A fogdák meg a börtönök pedig nem győzik nyelni a sok rablót, akik kizárólagosan a választópolgárt „szolgálták”. Kérdés, vajon mikorra fogja kiheverni a társadalom ezt a temérdek kárt, amelyet a mindenkori „mikutyánkkölyke” okozott neki. Bármennyire is nehezünkre esik, ki kell mondani: a csápjaiban megsokasodott polipot a mi megfáradt, kiábrándult társadalmunk termelte ki az által, hogy eszközzé degradálta magát ezek szolgálatára.

Sütő Éva