Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Hogy meg ne kopjanak

Mire az éjszaka kilehelte rózsaszín lelkét s a hajnali nap vére a háztetőket mosta, addigra kint a nyári konyhában nagyanyám befűtötte ízikkel a búbost. Kenyérsütés napján pirkadatkor kelt, s mire a napfény felhágott a diófa fejére, már szállt is a friss kenyér illata, belengve az öreg családi porta minden zegzugát.

Azokon a napokon kisimultak nagyapám fogságráncai, s megenyhült benne kissé a fásultság is. Nehéz természetét levetkőzve, szelíd szertartással szegte meg a malomkeréknyi meleg áldást.

Így történt azon a napon is, amikor kimondta azokat a bűvös szavakat, amelyektől a kis töpörödött, békéltető nagyanyám szeme megnedvesedett, és amelyektől évtizedes sebek hegedtek be, tűntek el nyomtalanul, örökre.

Sok-sok év múlva, amikor már csak kötőjében hordhatta ki sírjához kenyere illatát, az ölünkbe pergette lelkének rózsafüzéréről azokat a szavakat – hogy meg ne kopjanak –, amelyekkel nagyapám állítólag visszavásárolta komiszságait.

Ezek a bűvös szavak kenyérszegés közben szóltak nagyanyám kezeihez, amelyeket nagyapám – babrálgatva a foszladozó kenyér lélekszínű belét – párásan hálás tekintetével szinte megáldott.

Megesik, hogy a régi ház körül még ma is érezem kenyere illatát, amikor egy-egy nagyanyám illatú vasárnapon elmegyek mellette…

S. É.