Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Haydn, ahogyan még nem hallottuk

Első ránézésre jónak ígérkezett a filharmónia múltcsütörtök esti szimfonikus hangversenye, amelyen egy Bécsben hangszeres mesteri diplomát szerzett, rutinosnak tűnő, világot járt fiatal belgrádi csellista hölgy, Ana Topalovic játszotta Joseph Haydn C-dúr gordonkaversenyét, de sajnos kiderült, hogy ha a látszat néha látványt nyújthat is, amit hallottunk, az halvány maradt.

A koncertet Valentin Doni, a Bákói Mihail Jora Filharmónia karmestere vezényelte, akinek abszurd módon épp karmesteri eleganciája nem bizonyult elégségesnek ahhoz, hogy a zenekart a második részben elhangzó Csajkovszkij Manfréd-szimfónia óriásmechanizmusának megvalósításában elég erélyességgel tudja rávenni dirigensi teremtő szándékának megvalósítására.

Már a koncertet indító rövid vonószenekari nyitány is hamisan szólt, amit a plakát ráadásul Haydn-szerenádnak hirdetett (az op. 3, no. 5-ös vonósnégyes II. tételéről van szó), holott legalább utalni illett volna rá, hogy már jó ideje nagy bizonyossággal Roman Hoffstetter szerzeményének véli a szakma

Haydn ha fer.

Eztán jött a még kellemetlenebb meglepetés, egy jóhangzású szakmai önéletrajzzal Nagyváradon először bemutatkozó, nemkülönben kinézetre is szép hölgy, tulajdonképpen harmatgyenge Haydn-szólójátéka. Létezik olyan jelenleg is futó televíziós tehetségkutató, aminek „fala” valószínűleg nem emelkedett volna fel erre a produkcióra… Első ránézésre és hallásra is érthetetlen, hogy mi lehetett a gond, a kellő szólistarutin hiánya, izgulás vagy talán az a1815-ös Gagliano csellójára vigyázott, nehogy kárt tegyen benne? A közönség mindenesetre jól reagált, a taps legalább annyira langyos volt, mint maga az előadásmód. A zenekar szerencsére szépen helyt állt, pedig háttérbakiból még a közös behangolásra sem kerülhetett sor, hiszen túl korán engedték be a szólistát és a karmestert a színpadra. Meglepő fordulat volt viszont a ráadás, az előadó saját szerzeménye (Reflections), amelyben Ana szabad, improvizatív kvázi-világzenei divatos játékmódjával (még dalra is fakadt) rávilágított arra, hogy talán nem is a gordonkával, inkább csak Haydn zenéjével állt hadilábon.

Értékelendő a filharmónia igyekezete, hogy fiatal tehetségeknek nyújt megmutatkozási lehetőséget, illene ezeket előzetesen gondosabban megválogatni, már csak a közönség miatt is – még ha a kellemetlen meglepetések néha tudvalevőleg is elkerülhetetlenek.

 Tóth Gábor