Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Hálátlan utókor

A napokban, könyveimet rendezgetve, valahonnan, egy kupac aljáról két olyan könyv került a kezembe, amelyeket régen forgattam már. Tudja, kedves olvasó, van úgy, hogy hosszú ideig nem fűlik az ember foga új könyvekbe belekezdeni, és vissza-visszatér régebbi kedvenc szerzőinek írásaihoz, újra átolvasva azokat, netán csak beleolvasgatni akar némelyikbe. Így történt ez most is, hogy két egykori nagyváradi újságíró könyvét tettem magam mellé délutáni olvasgatásra.

Daróczi Kiss Lajos és Katona Béla könyvei voltak ezek. Az egyik, a Daróczi Kiss Lajosé a kisebbségi sors gyötrelmes éveiről mesél, a másik, a Katona Béláé a város zsidó lakosságának gettóba zárását, majd azoknak haláltáborokba szállítását meséli el. Az első egy hosszabb, számunkra, magyarok számára nehéz időszakról szól, a második „csak” a város néhány napjának története.

Most azonban nem a két könyv a lényeg, hanem a könyvek szerzőinek emlékezete, amit bizony mi, mostani váradiak igencsak elhanyagolunk.

Mert kérdem én, hány magyar polgártársunk tudna felelni arra az egyszerű kérdésre, hogy ki is volt Daróczi Kiss Lajos és Katona Béla? Arra meg már biztosan nagyon kevesen tudnának válaszolni, hogy mit is tettek ők a város magyarságáért?

Az utolsó kérdéseket, hogy hol pihenik örök álmukat, és vajon milyen állapotban van a nyughelyük, már fel sem teszem.

Minek, vagy kinek a számlájára írjuk ezeket a hiányosságokat? Miért van az, hogy a mai újságba író (a frappáns kifejezés nem tőlem származik, így elnézést kérek, hogy kölcsönvettem) utódok nem emlékeznek meg soha, egyetlen esemény keretében sem ezekről az emberekről is? Mert kérem szépen, ezek az urak a maguk idejében igen népszerűek voltak, úgy is, mint újságírók, úgy is, mint Emberek. Igen, nagybetűvel.

Daróczi Kiss Lajos, aki 1940 után a Nagyvárad című napilap megbízott szerkesztője, majd főszerkesztője volt, például ismeretterjesztő előadásokkal járta a falvakat, Katona Béla pedig Nagyváradra kerülésétől (1916) munkatársa volt a Nagyváradi Naplónak és a Nagyváradnak, majd 1919 után előbb a Szabadságnak, majd a Nagyváradi Estilapnak volt felelős szerkesztője. Közben tagja volt a Szigligeti Társaságnak, és nevéhez fűződik az Újságíró Klub megalapítása is. De tudják mit, kedves olvasók, olvassák el az ő könyvét, ami nem is olyan régen jelent meg reprint kiadásban, a címe pedig Várad a viharban.

Mivel mostani cikksorozatomban, az újság História rovatában épp Katona Béla népszerű krokirovatából szemlézgetek, elhatároztam, hogy megkeresem mindkettőjük sírhelyét.

A temetőgondnokságon dolgozó ismerős jóvoltából egykettőre megtaláltuk a sírokat.

Mi még megtaláltuk…

Farkas László