Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Hagyjuk, hogy körülsáncoljanak bennünket?

Nem kell aranydiplomás műépítész legyen valaki, hogy tudja, műemlék jellegű épületekhez, városrészekhez csak szakavatott kézzel lehet nyúlni, figyelembe véve az adott épület, tér stílusjegyeit, hangulatát, történelmi múltját, rendeltetését,a múltban betöltött szerepét.

Éppen azért meglepő, ahogyan „szakavatott” építészek egyes esetekben veszik a körzőt és a logarlécet, és dilettáns módon, kapkodva rajzolják át a város központjának térképét. Mint például Nagyváradét. A körző behatárol, bezár egy területet, az obeliszkes-angyalkás terv után most ortodox és görögkatolikus püspököket szándékoznak kitenni a Szent László térre.

Minden tiszteletem az említett püspököké, különösen a görögkatolikusé, a felekezetet ugyanis sokáig elnyomták, mellőzték mint  kisebbséget, de inkább bent a templomban lenne a helyük. Ennyi erővel Vitéz János püspöknek is szobrot állíthatnának, aki Mátyás királynak a nevelője volt itt, Váradon, de Janus Pannonius humanista költőt is taníttatta, aki szintén püspök lett. De ne menjünk ennyire messze, egy karnyújtásnyira van Tempfli József ex. megyés püspök, aki emberségével, bátor kiállásával már most maga a történelem.

Nekünk a Szent László tér nem egy műszaki objektum, amit vonalzóval, körzővel át lehet rajzolni, ,,le lehet írni”. Nekünk ez a városrész egy érzelmi pont, egy fixpont, ahonnan el lehet indulni, ahová vissza lehet térni. Aki át akarja rajzolni a város központját, ezt a legnagyobb körültekintéssel figyelembe kell vegye. Ez különösen  azoktól az építészektől várható el, akik az ország másik szegletében laknak, akik csak a város szépségét ismerik, és nem tanulmányozzák lélektanilag a múltját. Hiszen az itt lakók nagyon magukénak érzik a városközpontot, a Szent László teret, a Szent László-templomot. Ezt be is bizonyították a Ceauşescu-rendszerben, a kemény diktatúra idején.

Az idősek bizonyára emlékeznek rá, mikor az akkori városvezetőségnek nagyon útjában volt a Szent László-templom. Arra hivatkozva, hogy akadályozza a forgalmat, körbesáncolták, aláástak, görgőket szereltek alá, s arrébb akarták gördíteni. Sepsiszentgyörgyön ezt megcsinálták, de itt a Securitate nem merte véghezvinni, mert a hívek és a váradi polgárok testükkel védték a templomot, esténként körbeállták, gyertya mellett imádkoztak és énekeltek. Bár „tősgyökeres református” vagyok, esténként én is elvegyültem a tömegben.

Mindez a kemény diktatúra idején volt. Napjainkban milyen eszközöket kellene használjunk?

V. Szilágyi István