Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Ha megkérdeznek…

Olvasom e lap főszerkesztőjének tollából, hogy Glatz Sándor terve az, hogy „megkérdik a váradi magyarokat, szükségesnek látják-e, hogy emléktáblát állítsanak a vadászpilótának”. Mármint a magyar honvédség elitalakulatához, a 101. Puma vadászrepülő osztályhoz tartozó őrmesternek, a váradi születésű Lőrincz Mátyásnak. Már most határozott NEM-mel válaszolok. Nemmel válaszolok, mert nagy-nagy igazságtalanság lenne, ha a háborúban szokásosnak mondható légi csatában harcoló katona külön emléktáblát kapna azért, mert e harc következtében meghalt. Jó, tudom, hogy a rokonokat akkoriban úgy értesítették, hogy „hősi halált halt”. Hősit, mert minden katona hősi halott. Még az is, akinek a halála semmiféle hősiességgel nem párosult, semmilyen hősi cselekedetet nem vitt véghez. Nemet mondok, mert a II. Világháborúban Nagyváradnak több ezer hősi halottja volt, akik nem szolgáltak elitalakulatban, csak egyszerű honvédként harcoltak és estek el a messzi Donnál vagy a közeli Tordánál. Ők éppen úgy megérdemelnének egy emléktáblát, mint Lőrincz Mátyás vadászpilóta. De az mégiscsak nonszensz lenne, ha valamennyien emléktáblát kapnának a középületeken és nem a temetőben, ahol annak helye van. Hiszen akkor hogyan emlékezzünk azokra, akik valóban egy hősies tettet vittek véghez? Mint a váradi „népfelkelők” vagy nemzetőrök? Néhány évvel ezelőtt e lap hasábjain megírtam a Kishíd felrobbantását megakadályozó, többnyire már 50 éves korú honvédek életének utolsó napját, úgy, ahogy egyikük leánya, a ma is élő Béres Mária azt elmondta nekem. Ők és az ő tettük valóban hősies volt és ezért érdemelték ki az emléktáblát a Szent László templom falán. Nem a fronton, fegyveres csatában haltak meg, hanem a „nyílt városnak” minősített Nagyvárad védelmében tagadtak meg egy értelmetlen parancsot. Tették ezt az egész váradi lakosságért. Őket nem az ellenség, hanem a szövetségesek végezték ki. Igazi hősi halottak, mártírok voltak!

Schneider N. Antal