Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Gyümölcsök

A gyümölcs szóról újabban sajnos nekem bizony egyre többször azok a felpumpált, mesterségesen megnövesztett termények jutnak az eszembe, amelyek a boltok polcain, és gyakran már a piaci standokon is ott vannak. Spanyol dinnye, olasz körte, török alma… Bárcsak érteném, minek nekünk ennyi külföldi szezongyümölcs, amikor éghajlati viszonyainkat tekintve itt is terem ám nyáron ilyen?

A hazai gyümölcsfák között azonban kimondottan bizarr az a kicsit kajla sárgaszilvafa, mely a rogériuszi negyed egyik kilencemeletes tömbháza mellett álldogál. És terem. Kitartóan, szívósan érleli a betonrengeteg közepén kicsi, sárga szilváit, dacolva a szmoggal, aszfaltdarabokkal fedett talajjal. A sárga szilvák megérnek, lehullnak a járdára és a modernkori rohanó ember pedig rátapos, ahogy siet, igyekszik valahova, lehet megvenni a felfújt, génmanipulált se íze, se bűze gyümölcsöket. Tegnap reggel azonban furcsa látvány miatt torpantam meg a szilvafa mellett. Idős, kopottasan öltözött asszony szedegette műanyagvederbe a fa melletti fűre hullott még ép gyümölcsöket. Gondosan, szinte szeretetteljesen rakosgatta a kerek, sárga szilvákat a vedrébe. Látva, hogy nézem, kicsit mentegetőzve elmesélte, igenis összeszedi a szabadon termő szilvát, kis cukor bele s máris megvan az a pár üveg dzsem, befőtt a téli hideg napokra. Kevés a nyugdíj, nem telik flancra. Meg higgyem el, van ennek ám olyan jó íze, mint a szupermarketekben a sok drága gyümölcsnek! – mondta, s ezt bizonyítandó már nyújtott is felém egy kerek, fényesen sárga szilvát. Kíváncsiságom győzött, megtöröltem a gyümölcsöt, és megkóstoltam. Szilvaíze volt a szilvának, és ez manapság nem semmi!

Jó volt látni, tudni, hogy ez a senkigyümölcse mégsem mállik szét a rohanó modern emberek talpa alatt, hanem kis cukorral, már amennyit a kisnyugdíj ugye megenged, befőtté vagy dzsemmé változik az öreg néni asztalkáján…

Szőke Mária