Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Gyengédségre vágyik a lélek is

Október 10. a lelki egészség világnapja. Gyengédségre, simogatásra minden embernek szüksége van. Vagy úgy, hogy a simogatás és a cirógatás valóságos legyen, vagy úgy is, hogy bár nem ér hozzánk kedveskedő kéz, mégis úgy érezzük: dédelgetnek minket.

gyengedsegre 2

A bátorító, meleg tekintetek, egy-egy szívélyes mosoly vagy a megértő beszélgetések nem hiányozhatnak életünkből. A cirógatás, a dédelgetés tehát lehet valóságos, testközeli, de lehet testi érintés nélküli, akár telefonon, akár levél útján is megvalósulhat. Mindenképp érzelmi találkozás ez a másik emberrel. Ha az ilyen irányú vágyunk, szükségletünk – amelyről rendszerint alig veszünk tudomást – nem elégül ki, többnyire megpróbáljuk kikényszeríteni környezetünkből a kielégítését. Ilyenkor az ember – tudatosan vagy nem tudatosan – olyan helyzeteket teremt, hogy környezete figyelmét mindenképp magára vonja. Viselkedésében olyasmit tesz, hogy az ő számára fontos ember szinte akaratlanul is dédelgetni kezdje őt, törődjön, foglalkozzon vele.

Nagyon gyakran előfordul, hogy az örökké fáradtságról, betegségről, bajokról panaszkodó gyermeknek vagy felnőttnek, avagy idős embernek tulajdonképpen nincs más baja, csak „dédelgetéshiányban” szenved. Fáradtságát, apró testi panaszait, kisebb-nagyobb bajait maga sem venné észre, ha kielégítenék cirógatásra való éhségét. Az ilyen „érintéshiányban” szenvedő emberek könnyedén elviselnének nagyobb terheket és fájdalmasabb eseményeket is, mint amelyre panaszkodnak, ha több testi – és nem testi – kedvességben, dédelgetésben részesülnének. Ezek az érzelmi találkozások (amelyeket itt hol cirógatásnak, hol dédelgetésnek, kedveskedésnek, gyengédségnek, érintésnek nevezünk) kellemesek.

gyengedsegre (tartalaek)

Előfordul azonban, hogy az ember úgy érzi: ez még kevés, ez semmi! Hogy megszabaduljon hiányérzetétől, akár valamilyen kellemetlen érzelmi találkozást is kikényszerít, mert ez a „semmi” érzésnél még mindig jobb. Például a gyermek rosszalkodik, komiszkodik, mert azt akarja, hogy foglalkozzanak vele. Ledobja a vázát, összetöri a kancsót, mert ki akarja mozdítani a felnőttet közönyösségéből. Inkább vállalja a verést, a szidást, az összeütközést, mert érzelmi találkozást akar –, ha kellemeset nem kap, hát kapjon kellemetlent.

De korántsem csak kisgyermekkorban vállaljuk a kellemetlen „cirógatásokat” az „inkább ezt, mint a semmit” alapon. Hányszor látni az iskolás fiatalok között is az osztályban komiszkodó, kellemetlenkedő diákot, aki talán maga sem tud arról, hogy valójában így akarja kikövetelni tanárjától a vele való törődést. De felnőttkorban, avagy idős kort megérve is olykor piszkálódunk, heccelődünk, buta vicceket csinálunk, megsértünk másokat, félig szándékosan hibákat követünk el, csak hogy a körülöttünk élő emberek érzelmeit felkeltsük, s magunkra irányítsuk. Persze szó sincs arról, hogy minden komiszkodás, rosszalkodás, piszkálódás vagy sértés a gyengédségnek és az érintésnek a hiányából fakad. Sokszor azonban mégiscsak ez húzódik meg a provokáló viselkedése mögött.

gyengedsegre 1

Az egyénenként változó, hogy kinek-kinek milyen mértékben – mélységben és rendszerességgel – van szüksége gyengédségre, érzelmi találkozásra ahhoz, hogy biztosítsa érzelmi egyensúlyát. Egyikünk akkor találja meg ezt az egyensúlyt, ha nagyon sok dédelgetésben, cirógatásban részesül, a másik embernek pedig kevesebb érzelmi találkozás is elegendő hozzá. Sőt, még ugyanaz az ember is változó érzelmi hullámzásban él. Vannak azonban olyan szakaszai az életünknek, amikor nélkülözhetetlenül fontos számunkra a minél gazdagabb, sokrétűbb érzelmi találkozás: megszületésünk után életünk első 3–5 esztendejében! Ekkor valamilyen nélkülözhetetlen módon igényeljük a dédelgetés, a cirógatás testi megnyilvánulásait is. Ha ekkor és ebben szűkmarkú a környezetünk, később életünk érzelmi fejlődése nem lesz harmonikus. Sőt, maradandó károsodást szenvedhet az az ember, aki az élet korai szakaszában nem részesül rendszeres és szeretettől teljes dédelgetésben.

Győri György