Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Görög dráma, román komédia

A görögországi gazdasági-politikai helyzetet Görög drámának nevezi a világsajtó.

Nem véletlenül, hiszen az ókori Görögország volt a dráma bölcsője. Olyan nagy drámaírók alkottak ott, mint Szophoklész, Arisztophanész stb., akiknek alkotásai példaként, mértékként szolgálnak a ma írói számára is.

Úgy látszik, hogy napjaink görög politikusai örökölték ezt a színházi vénát, mert nagyot alakítottak az EU-vezetőivel folytatott tárgyalásokon, különösen Ciprasz miniszterelnök és a pénzügyminiszter. A nép, a kórus sem volt egy szenilis öregember, mint Arisztophanész drámájában, hanem hallatta hangját, határozottan nemet mondott az EU által szorgalmazott megszorításokra.

A finálé is meglepő fordulatokat hozott, a miniszterelnök kezdeményezte a népszavazást és arra biztatta „alattvalóit”, hogy a megszorítások ellen szavazannak, de a múlt hét végén a hitel érdekében túllicitálta az EU megszorító elvárásait is, és meggyőzte a parlamentet, hogy bizonyos takarékossági intézkedésekre, megszorírásokra valóban szükség van, ha benn akarnak maradni a sokat bírált, de támogatást is adó nagy uniós családban.

A román kormánynak, úgy látszik, nincsenek anyagi gondjai, nem garasoskodik. Úgy határoztak, hogy Victor Ponta miniszterelnök távollétében jó két és fél százalékkal megemelik az államfő, a miniszterelnök, a házelnökök, valamint a fontosabb funkciót betöltő állami alkalmazottak fizetését, mintegy 48 személynek.

Az ügynek pozitív diszkrimináció szaga is van, hiszen a főemberek fiztése elérte volna a 15–16 ezer lejt, addig a kisemberek, a tintanyalók fizetése maradt volna 900–1000 lej. Ebbe az államfő is belegyezett, hogy még nagyobb elánnal védje Románia határait, bár „ez nem rajtunk múlik”. Băsescu ex-államfő tíz évig eltengődött a régi fizetéssel, mi több, éppen amikor megkérdeztem egy cikkemben, hogy ki az az államférfi, aki fizetésének egy részét felajánlja a köz javára, egyhavi fizetéséről le is mondott.

A képviselők külföldi, nyugati példákat hoztak fel arra, hogy nekik is joguk van a csillagászati magasságú fizetésekre, de a mi életszinvonalunkat nem lehet a nyugatival összevetni, a fizetés teljesítményorientált kellene legyen.

Így természetesnek tűnik, hogy amikor Ponta visszajött Törökországból, kiverte a vezérdilit, hogy erről nem tudott és elhalasztja a fizetések emelését akkorra, amikor a többi köztisztviselőnek is lehetséges lesz emelni a juttatásán.

Már megszoktuk, hogy a kormánynak, a parlamentnek vannak komédiákba beillő intézkedései, amikor gátolja az igazságszolgáltatás munkáját, menti a korrupcióba keveredett politikusokat, logikátlan döntéseket hoz, amelyek gyakran egymást írják felül, és a komédia látszatát keltik. De a vígjátékból lehet végjáték is.

Arra vigyázni kellene, hogy a szereplés nehogy görög tragédiába torkoljon.

V. Szilágyi István