Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Gödörásás

Ha az ember falun lakik és ilyen szép tavasziasra sikeredett a január, hát véteknek érzi bent ülni a négy fal között, várni az idő múlását, és netalán haszontalanságokon meditálni. Mint annyian mások, hát én is hasznossá teszem magam, kimegyek a falu melletti dombra. Gödröket ások gyümölcsfacsemeték ültetéséhez. Igaz, hogy tél van, de az idő már tavaszra, nyárra, jövő időre hangolja a lélek húrjait. Ások hát szorgalmasan, csak a ragadós földre, a gödör mélységére, formájára figyelve. Jól haladok, pedig megvallat a ragacsos agyag, az ásó kemény nyele. Sorakoznak a gödrök egyik a másik után. Nem hagyom magam, ám idő után csak elfáradok, leülök hát a szerszámnyélre, ahogyan azt a bányában tanultam. Nézem a falut, az egymáshoz simuló házakat, kerteket. Emberek mozognak mindenhol, tesznek, vesznek, ásóznak, javítják a fóliaházakat, metszik a szőlőt, a fákat.

A szomszédom megelőzött, pár évvel hamarabb ültetett csemetéi már idén megmutatták terméseiket. Ha minden jól megy, az enyéim is 3-4 év elteltével. Ennyi idő kell, hogy a munka megtérüljön, a befektetés, esetünkben a csemete, gyümölcsöt hozzon. Nem csak nekem, gyerekeimnek, unokáimnak is. Ez a természet, az élet rendje, mindig is ez volt!

Eszembe villan, hogy idestova már huszonhét éve az erdélyi magyar politikusaink is ásnak. Ásnak, és nem ültetnek. Nem is azért ásnak, hogy jövőt ültessenek! Nem gödröt gyümölcstermő fának! Termést adót gyereknek, unokának! Árkot ember és ember, magyarok közé. Eltervezik, kigondolják és a szerszámot sok esetben követőik, megvezetteik kezébe adják. És ők ásnak, mint a veszettek, csak úgy maguknak, addig, amíg a nagy gödör már olyan mély, hogy ki sem látszanak belőle. A csemetének is mély, azt is elnyeli.

A nép meg merengve figyeli, mikor lesz a „nagy befektetésből” haszon. És sehogy sem érti, hogy az el nem ültetett fa miért nem hoz gyümölcsöt?! Pedig már ideje lenne, hogy a csemetéből terebélyes gyümölcsöző fa legyen. Nem veszi észre, hogy a nagy demokráciában maga alá ásott, ásattak „jóakarói”. Hogy a mély gödör valójában a sírja, önmagának és múltjának. Megásták és ásatják még ma is.

Na, már most összefogtak hárman az önrendelkezés nem is csemetéjét, magocskáját elültetni! Pedig tudjuk, ha az RMDSZ eddig nem ültetett, eztán sem fog, számukra a gödörásás a fontos. Minél mélyebb, annál jobb. Tudják ők, miért vannak fizetve. Ásni, csak ásni, és sose ültetni! A gödör jó lesz sírnak, minél mélyebb, annál biztosabb…

Gábor Ferenc, Köröstárkány