Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Gitártábor volt Tasnádszántón

gitartabor

Idén immáron ötödik alkalommal került megrendezésre a Tasnádszántói Gitártábor. Nagy örömmel tapasztaljuk, hogy évről évre egyre csak nő a résztvevők száma, idén például nyolcvanöt tanulni vágyó fiatal vett részt a táborban. Az előző évekhez hasonlóan a beköltözést és regisztrációt követően közös szentmisével nyitottuk meg a tábort, melyen a nagyváradi egyházmegye püspöke is megtisztelt minket jelenlétével. Ezt az ismerkedés, bemutatkozás követte. A nevek könnyebb megjegyzése érdekében nagyon ötletes gitártáboros kitűzőt kaptunk. Az első nap fénypontja pedig a tábortűz gyújtás volt, minden évben nagy sikert arat. A tűz körüli éneklés, zenélés, beszélgetés közelebb hoz minket egymáshoz. Csütörtökön, a tábor második napján a reggelit megelőzően közös áhítatot tartottunk. Mint már említettem szép számmal összegyűltünk, ezért a könnyebb munka érdekében három csoportra oszlottunk. Az első csoport az „atomkezdők” nevet viseli magán, mivel e csoport tagjai még soha nem gitároztak vagy csak egy-két akkordot ismernek. A második csoport a kezdők csoportja, ebben a csoportban az úgynevezett „barés” akkordokat volt lehetőségünk megtanulni, begyakorolni. A harmadik csoport számít a legmenőbb csoportnak, ők a haladók, már majdhogynem profik, legtöbben egy-egy együttes tagjai. De ez nem azt jelenti, hogy a haladók a tábor alatt lazsáltak és lógatták a lábukat, ők is keményen dolgoztak, hisz mindig van hova fejlődni. Ugyancsak ezen a napon a gyakorlást követően elindultunk a faluközi akadálypálya teljesítésére. Mit is mondjak? Azt hiszem szép lábizmaink lettek. Mind a nyolc kiscsoportnak tíz akadályt kellett teljesítenie. Nagyon jó alkalom volt arra, hogy jobban megismerjük egymást, összekovácsolódjunk és megteremtődjön a kiscsoporton belüli harmónia. Ami a feladatokat illeti nagyon tetszettek és úgy vélem mindenki nevében mondhatom, hogy nagyon élveztük őket. Személyes kedvencem az élőszobor készítés volt a Hófehérke alapján. Ez a feladat amellett, hogy jól megmozgatott bennünket kitűnő lehetőség volt arra, hogy a nem helybeliek is felfedezzék Tasnádszántót. Az amúgy is oldott és jó hangulatot tovább fokozta a közös éneklés, míg eljutottunk egyik akadálytól a másikig. Esti programként pedig filmet néztünk, úgy hiszem sokunkat megérintett és elgondolkodtatott. Pénteken Majoros Tibor jött el hozzánk tanúságot tenni hitéről és előadása keretében arra buzdított minket, hogy merjünk és döntsünk Jézus mellett. Ne adjuk fel hitünket, imáink meghallgatásra találnak, csak kitartónak kell lennünk. Az nap kicsúcsosodott az esti szentségimádásban, ahol a dicsőítő énekek és elmélkedések mellett személyes tanúságtevések is elhangzottak a fiatalok részéről. Aztán eljött a szombati nap, a várva várt Ébredés koncert illetve ezt megelőzően a nyolc kiscsoport bemutatója a Szent László legendák kapcsán. Az Ébredés zenekar koncertjén minden évben óriási a hangulat, és együtt dicsőítjük az Urat. Idén a már megszokott táboros táncok tárát kibővítettük egy szerb néptánccal. Vasárnap pedig mind együtt szolgáltunk, zenéltünk a szentmisén. Van az az érzés, amikor meghall az ember egy zenét, dalt és egyszerűen lebilincseli, a hideg rázza és megérinti ott legbelül; ez az érzés uralt engem – és szerintem nem csak engem – az egész szentmise alatt. Bármennyire nem szerettük volna, ebéd után búcsúznunk kellett. A búcsú minden évben érzékeny, olyan mintha egy család oszlana szét egy évre. Igazából még fel sem fogtam, hogy már eltelt a tábor, amire egy éve vártunk. Az ugye egyértelmű, hogy tanárok nélkül nem jöhetett volna létre ez a tábor. Gondolkodom, hogy mit is írhatnék róluk, de úgy érzem nem találom a megfelelő szavakat. Csodálatos emberek, boldog vagyok, hogy ismerhetem őket. Bámulatos az az energia, odaadás, kitartás, türelem amivel felénk fordulnak. Illetve az áldozat, amit értünk hoznak, hisz háromszáznegyven kilométer választ el minket, ami nem kis táv és mégsem utasítják vissza a meghívásunkat. Köszönettel tartozunk Attila atyának és a tábor fő szervezőinek, akik már hónapokkal a tábor előtt veszik a fáradságot és komoly munkát folytatnak a gitártábor gördülékenységéért, sikeréért és maradandó élményeiért. Csupán annyit szeretnék még elmondani, leírni, hogy aki teheti, jöjjön el jövőre közénk, töltse el velünk ezt a pár napot, mert olyan pozitív energiát ad a gitártábor, amit csak egy ilyen óriási, összetartó család adhat. Én az első gitártáborra nehezen szántam rá magam, de ma már tudom, hogy egyik legjobb döntésem volt a jelentkezés és már el sem tudnám képzelni a nyaram a gitártábor nélkül, ahol napi szinten garantáltak az őszinte mosolyok, a szeretettel teli ölelések és a vidámság.

Sepler Kinga, Kaplony