Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Folytatódott a Tavaszi Fesztivál

Csütörtökön szimfonikus hangversennyel folytatódott a nagyváradi filharmóniában megrendezett, minden évben fiatal japán hangszeres vendégelőadókat is felvonultató V. Tavaszi Fesztivál. A koncert műsorán ezúttal két nagyszabású alkotás szerepelt, a népszerű klasszikus-romantikus repertoár egyensúlyteremtő jegyében. Ondřej Vrabec cseh karmester vezényletével Ludwig van Beethoven 5., Esz-dúr zongoraversenyét – Miki Jaszuko japán hölgy szólójával –, illetve Antonín Dvořák VIII., G-dúr szimfóniáját hallhatta a koncerttermet úgy háromnegyed részben megtöltő közönség.

Folytatodott

Ondřej Vrabecről (sz. 1979), a prágai Cseh Filharmonikusok szólókürtöséről, aki nem mellesleg karmester is, korábban már hírt adtunk a tekintetben, hogy végre egy cseh dirigenstől hallhatunk cseh szimfóniát, így nyilván valami rendkívül eredeti előadásra vártunk. Ez részben meg is valósult, legalábbis oly módon, hogy Dvořák életigenléstől pezsgő erejű, napfényes arcú szimfóniáját a fiatal karmester rendkívül energikusan és precíz kezekkel rakta össze, de nemcsak kézzel, hanem fejben is, ugyanis partitúra nélkül vezényelt. Vrabec olykor még arra is figyelt, hogy egy-egy szólam jól sikerült passzusát látványos gesztussal meg is köszönje a zenészeknek, egyben jó zenekari kolléga módjára is viselkedve. Szimpatikusan implikálódó, precíz és egyben látványos volt tehát a fiatalember karmesteri munkája. Más volt a helyzet azonban a szólamok hangerejének és tónusának egyensúlyával, amelynek megteremtésére kicsit alaposabban odafigyelhetett volna Vrabec, hiszen a mű átélésének hevében több olyan momentum is volt (főként a sodró erejű fináléban), amikor a hangerő a hangminőség rovására ment. Bár lehet, hogy a mű megkívánta ezeket a pillanatokat, de ezt sem a nagyváradi hangversenyterem, sem a zenekar méretei nem indokolták.

Miki Jaszuko zongorajátéka alapjában véve stabil volt, viszont minden pontosság dacára is igen távol maradt mindannak a kifejezőerőnek a megteremtésétől, ami Beethoven utolsó, nem véletlenül Imperial „becenevet” viselő zongoraversenyében rejlik. A hölgy ráadásként beavatott minket egy csöppnyit a japán kortárs zenébe, Takemicu Toru (1930–1996) Rain Tree II című kompozíciójával, mely röviden összefoglalva az esőcseppek falevelekre hullását szemlélteti sajátosan keleti meditatív módon. A művet 1992-ben, az akkor elhunyt Olivier Messiaen emlékére komponálta a japán zeneszerző.

Tóth Gábor