Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Fóbiák, életünk megkeserítői

Van egy csomó minden, amitől félünk, amivel nem tudunk mit kezdeni. Fóbia: beteges félelem, iszony valamitől, önkéntelen védekezés valami ellen.

fobiak 1

  • Gimnofóbi – a meztelenségtől való félelem: aki gimnofóbiában szenved, nem egyszerűen szégyenlős, de saját szexualitása irányában is szégyenérzetet táplál. Nem képes nyilvános helyen átöltözni, fürdeni, és mindennel, ami a testhez, nemiséghez kapcsolódik, negatív érzést társít. Bármilyen meztelenséggel kapcsolatos helyzetben olyan tünetei jelentkezhetnek, mint a szabálytalan szívverés, légzéskimaradás, ingerültség, izzadás, undor. Ez a fóbia az illető szexuális életére is hatással van, hiszen a félelem megakadályozza abban, hogy az intimitást élvezze.
  • Mnemofóbia – az emlékek felidézésétől való iszony: amit az ember megtapasztalt az életében, az mind előrébb viszi, tanul belőle, attól függetlenül, hogy az pozitív vagy negatív emlék. Vannak azonban olyanok, akik viszolyognak az emlékektől, ők a mnemofóbiások. Képtelenek kezelni bármiféle emléket, ami szörnyű nehézséget jelent számukra. Mind a jó, vagy rossz emlékektől félnek, emellett tartanak attól is, hogy memóriájukat örökre elvesztik.
  • Genufóbia – félelem a térdektől: akik genufóbiában szenvednek, azok nem bírják elviselni a térdek látványát. Ennek az undornak az érdekessége, hogy nem bírják megállni, hogy ne nézzenek oda, pedig tudják, hogy a látványtól majd felfordul a gyomruk.
  • Allodoxafóbia – a vitáktól való rettegés: vannak olyanok, akik beszélgetés közben bármire hajlandóak, hogy elkerüljék a vitákat. Rettegnek attól, hogy bármiben állást foglaljanak, elmondják a véleményüket. Ennek a fóbiának a tüneteit persze sokan tapasztalták már, hiszen a legtöbben nem szeretnek konfrontálódni. Az allodoxafóbiások erős iszonyt éreznek bármi olyan szituációtól, ami vitát szülhet. Ennek oka, hogy félnek attól, hogy környezetük rosszat gondol majd róluk, de ennél is jobban tartanak attól, hogy szembesítéssel, érvekkel találkoznak, amit nem tudnak majd kezelni.
  • Anemofóbia – a széltől való félelem: bár nyári hőségben mindenki örül a leggyengébb szellőnek is, az anemofóbiások valósággal pánikrohamot kapnak a legminimálisabb légmozgástól is. Ez a fóbia leginkább kisgyermekkorban jellemző, felnőttkorra gyakran el is múlik. Vannak azonban olyanok, akik egész életükben szenvednek a széltől és az azt kísérő látványtól és hanghatástól.
  • Kozmofóbia – a csillagos égtől való rettegés: a kozmofóbiások a világegyetemtől félnek, és pusztán a csillagos ég, a végtelenség látványa elviselhetetlen ürességgel tölti el őket. Olyan magányosnak érezhetik magukat az égre nézve, hogy ez mély depresszióhoz is vezethet. Aki ettől a fóbiától szenved, jobb, ha nem tartózkodik túl sokat a szabadban, főleg akkor, amikor mások a legnagyobb örömmel teszik ezt: tiszta, csillagfényes éjszakákon.
  • Technofóbia – a modern technikától való iszony: a technofóbiát általában a technikai ismeretek hiánya vagy a hozzá nem értés váltja ki. Súlyosabb esetben ennek szenvedője nem csak a modern technológia használatától fél. A technika fejlődésével kapcsolatos hírek és információk is annyira felzaklathatják, hogy akár fizikai rosszullétet is képes produkálni, vagy akár hirtelen nekiállhat törni-zúzni, akár önkívületi állapotban is. Sokan közülük attól is félnek, hogy mivel nem képesek haladni a korral, ismerni és használni a legújabb vívmányokat, az állásukat is elveszthetik. A technofóbia az 1700-as évek végén, az ipari forradalom erősödésével jelent meg.
  • Dextrofóbia – a jobb oldal fóbiája: a dextrofóbiában szenvedők a tőlük jobbra lévő dolgoktól félnek. Más fóbiákkal ellentétben ezt általában konkrét esemény, például egy baleset váltja ki. Az effajta fóbia nem csak szabadban, de zárt térben is jelentkezik, így aki dextrofóbiás, az mindent egy oldalra pakol a lakásában, az utcán folyamatosan retteg, és azt lesi, hogy mi érkezik jobbról, ami majd az életére tör.
  • Deipnofóbia – akinek nem megy a társalgás: a deipnofóbiások a társaságtól félnek. Számukra egy baráti összejövetel, egy közös vacsora a kollégákkal valóságos rémálom. Beleborzonganak, hogy beszélgetniük kell másokkal, mint ahogy abba is, hogy enniük kell társaságban. A vacsoraparti-fóbiások egyedül szeretnek enni, és jól érzik magukat egyedül.

fobiak 2

  • Nomofóbia – a térerő elvesztésétől való félelem: a nomofóbiások nem egyszerűen a mobiltelefon elromlásától félnek, ők attól tartanak, hogy egyszer csak nem lesz térerő, és nem tud csatlakozni a telefonjuk. Emiatt képesek akár percenként ellenőrizni a készülék kis ikonját, és ha vészesen csökken a térerő, komoly pánikba esnek. Emiatt kerülik a hosszú erdei sétákat, a pincehelyiségeket és a térerő nélküli színháztermeket is.
  • Autofóbia –  félelem a magánytól: akik autofóbiában szenvednek, rettegnek még a gondolatától is annak, hogy egyedül maradnak, és esetleg kárt is tesznek magukban.
  • Emetofóbia – a hányástól való félelem: az emetofóbiát gyakran párosítják az anorexiával, ugyanis a beteg nem sokat eszik, mert attól retteg, hogy az étel visszajön. Attól is fél, hogy a szeme láttára valaki rosszul lesz, öklendezni kezd, a látványtól és a szagtól is viszolyog.

Győri György