Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Fizetni, fizetni, fizetni!

Adó vagy járulék. Ez itt a kérdés. Vakargatja is mindenki a fejét a fekete-fehér boríték láttán, azt latolgatva, hogy most tulajdonképpen kinek is adósa: az Adó- és Pénzügyi Hivatalnak (ANAF), vagy az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak (CNAS).

Mint arról már írtunk is az elmúlt hetekben, az Adó- és Pénzügyi Hivataltól sokan kaptak felszólítást kisebb-nagyobb összegek kifizetésére. Azonban, mint kiderült, valamennyi felszólítás nem is az adóhivatal kasszáját hivatott gyarapítani, hanem az egészségügyi pénztárét.

Sokan járunk abban a cipőben, hogy nem értjük, mi köze az adónak a járulékhoz és miért csapják egybe, amikor két különböző intézményről van szó, mi több, két különböző minisztérium fennhatósága alá tartoznak. Az effajta behajtást illetően, a két intézmény között valószínűleg létezik valamiféle megállapodás, ám van egy másik vetülete is a dolognak, ami szintén nem fér sokak fejébe: ha egyszer valaki nem kötött szerződést az ominózus intézménnyel, hogyan lehet valakit erőszakkal kötelezni egy olyan járulék befizetésére, amelynek alapjai nincsenek rögzítve. Főleg visszamenőleg. Azokról nem is szólva, akik igénybe sem vettek semminemű orvosi ellátást. Ugyanis ha valaki orvosi kezelésre kerül és nincs biztosítva, azt mindenképpen ki kell fizetni, helyben. Különben el sem látják. Úgyhogy vannak itt is jócskán csavarok és zavarok.

Olvasom egyik nap a deBANAT.ro oldalon – de nemcsak –, hogy 2013-ban egy temesvári ügyvéd – akit arra köteleztek, hogy öt évre visszamenőleg fizesse be az egészségügyi járulékot egy olyan ellátásért, amit sosem vett igénybe – pert nyert az országos egészségügyi pénztárral szemben, ami precedensértékű, hisz utóbbi intézmény évek óta egyoldalúan húzza le a hasznot az emberekről. Az ügyvéd, aki nem volt hajlandó engedni a törvénytelen eljárásnak, azt vette alapul, hogy szerződés és ellenszolgáltatás hiányában a fizetés is törvénytelen és egyoldalú.

Nos, erre megint csak azt mondhatnánk, hogy Romániában csak azt nem lehet kivitelezni, amit nem akarnak. Ugyanis az emberek jogait az ég adta világon semmi sem garantálja, nem védi. És mit tehet ilyenkor az állampolgár? Vagy fizet, mert hatvan nap után kamatozik az összeg, vagy perre megy, hasonlatosan a temesvári ügyvédhez, akinek öt esztendő multával, kamatokkal együtt 80 ezer lejre rúgott a befizetendő járulék, mely adó formájában szerepelt a befizetési felszólításban. Az adó, valamint a járulék pedig a legfelsőbb bíróság döntése szerint sem ugyanaz. Ezen pedig érdemes lenne elgondolkodni, hisz nagy dolgok ezek.

Sütő Éva