Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Figyeljünk egymásra

Különös dologra figyeltem fel egyik reggel, amikor a rogériuszi piac parkolójában egy taxis tilos helyen parkolt le. Nyílt is az autó ajtaja, és egy öreg bácsika próbált meg kiszállni a taxiból. Mivel csak lassan tudott kiszállni és a taxi tilosban parkolt, azok az autósok, akik tovább szerettek volna menni, türelmetlenné váltak és dudálni kezdtek a szegény bácsira. Kérdem én, hova lehet annyira sietni, hogy a bácsit nem engedjük kiszállni az autóból anélkül, hogy ne dudáljunk? Mivel én is sofőr vagyok, tudom, milyen az, ha sietne az ember és nem tud, mert előtte lassabban mennek vagy épp leparkolnak. Kétlem, hogy erre a dudálás lenne a megoldás.

De nem is ez volt az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy ilyet nem lehet. Miután a bácsika sikeresen kiszállt az autóból, a taxis is megtette ugyanazt. Gyorsan kipattant és már a csomagtartót is nyitotta. Az idős férfi addig betötyögött a piac első ajtóján. Gondoltam, hogy valamiféle segítségért mehet, mert a csomagtartó áruval volt tele. Amíg a bácsika távol volt, a taxis kidobigálta a zsákokat az autóból és túlzás nélkül állítom, szabályosan hajította a zsákokat. Mire a tulajdonos visszajött az autóhoz, a csomagjai már a földön hevertek.

Érdekesnek találtam azt, hogy a bácsi mégis mosolyogva nézett le a holmijára. Vajon mire gondolhatott? Egy idősebb ember sokszor türelmesebb, mint mi fiatalok. Miért van ez így? A sok stressz, az ide-oda rohanás, a gondok, bajok terhe van rajtunk, ők már sokmindent átéltek és mindenben meg tudják látni a szépet és jót. Valószínűleg a bácsinak az összes áruja az volt, amit a piacra elhozott és ő éppen annak örült, hogy van még lehetősége dolgozni.

Jó lenne, ha néha az idősebbekre is figyelnénk. Mindenkinek megvan a saját maga baja, de nem azt jelenti azt, hogy az emberségnek is meg kell bennünk halnia.

Kovács Beáta Csilla