Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Feltöltődve tértem vissza

A Kárpát-medencei magyar sajtó előkelő helyen számolt be a múlt héten csütörtökön Nagyszalontán lezajlott ünnepségről, amikor a legnagyobb magyar epikus költő, Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából szervezett nagyszabású ünnepséget a hajdúváros önkormányzata, az Arany János Művelődési Egyesület és a Magyar Tudományos Akadémia.

Várakozással tekintettem a bicentenáriumi ünnepség elé. Megvallom, voltak félelmeim, ami a szervezést és a kivitelezést illeti. Abból indultam ki, hogy a korábbi években sokszor érződött, az Arany-megemlékezés csak egy kötelezően megrendezendő program, ahol valakinek beszédet kell mondania, az iskolásoknak meg kell jelenniük, és az emlékezés virágait szépen sorban letették a különböző szervezetek, intézmények képviselői, aztán mindenki hazament, és a következő órában már el is felejtették, hogy hol jártak. A csütörtöki, március 2-ai rendezvény nem ilyen volt.

Akik ismernek, tudják rólam, büszke lokálpatrióta vagyok. És éppen emiatt, szalontaiként néha erősebb kritikát fogalmazok meg az „otthoniakról” vagy az otthoni eseményekről. Alkalomadtán a fejemhez is vágják, hogy miközben más települések rendezvényeinek sikerét hajlandó vagyok elismerni, a szalontai programokat „nem vagyok képes” méltatni. Ezért is, de nem csak ezért írom most le e sorokat.

Az Arany János 200. születésnapja alkalmából szervezett programokon büszke voltam. Nemcsak „szalontaiságomra”, nemcsak Arany Jánosra és az ő szellemi örökségére, hanem azokra is, akik a bicentenáriumi ünnepséget megszervezték. Sok, nagyon sok munkát fektettek bele, és ennek megvolt a látszata, eredménye.

Önmagában az is rendkívüli, hogy Áder János magyar köztársasági elnök eljött a hajdúvárosba és emlékezetes beszédet mondott, valamint hogy a Magyar Tudományos Akadémia kihelyezett ülést tartott a szalontai városházán. De ezen túl nagyszerű volt megélni, és ezt kell feltétlenül kiemelnem, hogy a szalontaiak és a vendégek most valóban ünnepeltek. Bensőséges és az Arany-világot megidéző hangulat kerítette hatalmába a részvevőket, akik – a helybélieken kívül – a nagyvilág számos sarkából érkeztek a bihari kisvárosba ünnepelni.

Az egyik szónok azt mondta, akkor maradhatunk meg magyarnak vidékünkön, ha nem hagyjuk örökségünket, azt a szellemi útravalót, amit Arany János hagyott ránk. A nagyszalontaiak most bebizonyították, hogy méltók az Arany-kultusz ápolására és a magyar szó megőrzésére és továbbadására, abban a hitben, amit koszorús költőnk is képviselt és ars poeticájaként megfogalmazott.

Nem akarok mézes-mázas laudációt zengeni, de el kell ismerni: az Arany Emlékév nyitánya nagyon jól sikerült. Lelkileg-szellemileg feltöltődve tértem vissza a szürke hétköznapokba. Köszönöm a szervezők munkáját és a Jóistennek a lehetőséget, hogy ott lehettem.

Borsi Balázs