Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Fekvőrendőrökre vágyom!

Szeretem a technikai sportokat, kiváltképp a Forma 1-et. Amikor időm engedi, meg is szoktam nézni a közvetítéseket, és a következőkben egy futamra is szeretnék eljutni. A ráhangolódással sincs különösebb problémám, elég, ha nyitva hagyom este az ablakomat.

Nagyon örülök annak, hogy Nagyszalontán, ahol lakom, a város vezetősége egy teherautónyi pénzt áldozott arra, hogy szép, felújított utcánk legyen. Igazán európaiak a körülmények. Szóval egy csomó előnye van annak, ha valakinek ilyen helyen van háza. De megannyi a hátrány is. Mióta beköszöntött a nyár, és esténként kinyitjuk az ablakokat, rájöttem, hogy ide költözött mihozzánk a Hungaroring! Vagy ha nem is a mogyoródi versenypálya alakult itt ki, nevezzük szalontai ámokfutópályának. Ugyanis nem telik egy fél óra, hogy ne riadjak fel arra, amint motorok és személygépkocsik suhannak el fülsiketítő zajjal a ház előtt. Versenyeznek, gyorsulnak, és persze fékeznek is retteneteseket. Amikor az utca elkészült, az előrelátó tervezők fekvőrendőröket is szereltek az aszfaltra. Igaz, sokszor én is bosszankodtam, amiért százméterenként tejesen le kellett lassítani, de most már belátom, mennyire hasznosak voltak a forgalomlassító eszközök: nem lehetett versengni az utcában. Csend is volt, nyugalom is. Ám ez már csak emlék, mint a fekvőrendőrök.

Azt nem mondom, hogy cserélnék azokkal, akik éjnek idején felzavarják az utcát recsegő-ropogó motorjaikkal, repülőgépturbina-hangú autóikkal, hiszen én nem vagyok a sebesség szerelmese. Azonban azon már elgondolkodtam, hogy azokkal bizony szívesen megosztanám egy ilyen kellemes estémet, akik mind a mai napig magasról tesznek arra, hogy a réges-régen felszedett, ellopott fekvőrendőröket és lassító akadályokat visszaszereljék vagy pótolják.

Jó hely ez a város, jó ide hazajönni, és ugyancsak jó innen elmenni is. Valami csendesebb helyre. Nem háborognék, ha nem lenne mód arra, hogy a helyzeten változtassanak azok, akik azért veszik fel a fizetést, hogy a lakossági problémákat megoldják. Azért bosszankodom, mert hajlandóságot sem látok arra, hogy visszaadják az ellopott nyugalmunkat.

A rendőrségtől nincs mit várni. Ők a Fő utcán sem képesek rendet tartani. Sokszor szinte lehetetlen közlekedni a tilosban parkoló autóktól, a rendőrség munkatársai meg a városházával szembeni bódénál viháncolva kávézgatnak. Ugyanígy csodálattal nézik a száguldó autókat, motorosokat, összesúgnak és hangosan felnevetnek. Őket nem zavarja, hogy a hajdúváros lassan egy Monte Carlo-i Forma 1-es pályához hasonlít. De hogy is zavarná, amikor nekik is komoly problémáik vannak a közlekedési szabályokkal, amikor napi rendszerességgel éppen a rendőrség autója parkol órák hosszat a nemrégiben épített és átadott kerékpárúton… A jóérzésről már ne is beszéljünk.

Sosem gondoltam volna, hogy egy békésnek, csendesnek gondolt szombat este fekvőrendőrökre fogok vágyni.

Borsi Balázs