Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Fejedelmi nap a Lorántffyban

„Igaznak emléke áldott” – Lorántffy Zsuzsanna és Zrínyi Ilona fejedelemasszonyokra emlékeztek az elmúlt héten a Fejedelmi napon a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban.

Ebben az évben a Lorántffy Zsuzsanna református gimnáziumban is immár hagyományőrző módon került megrendezésre a Fejedelmi nap, és most először rendhagyó módon két női történelmi személyről, nagy fejedelemasszonyainkról emlékeztünk meg, és építettük fel az egész napi tevékenység-sorozatot kettőjük tündöklő alakja köré. A fejedelmi nap ünnepi hangulata azzal vette kezdetét, hogy délelőtt az iskola diákjaival átvonultunk Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszonyunk szobrához, ahol iskolánk lelkésze, Kövendi István röviden szólt az egybegyűltekhez. Beszédében kiemelte, hogy emlékezzünk és tiszteljük fejedelemasszonyunkat, akinek erős jelleme és hite mindannyiunk számára példamutató lehet. Ezután az iskola igazgatónője, Szabó Zsuzsanna a diákokkal együtt megkoszorúzta Erdély fejedelemasszonyának és iskolánk névadójának bronzszobrát. Ezt követően a gimnázium kórusa Lukács Angéla zenetanárnő vezetésével gyönyörű énekekkel örvendeztetett meg bennünket. Innen indultunk el a Partiumi Keresztény Egyetemre, ahol megtekintettük Weörös Sándor Holdbéli csónakos című történetének színpadra írt változatát, amit az iskola színjátszó csoportja adott elő Szatmári Ildikó magyartanárnő felkészítésében.

fejedelmi 1

Az előadás után az iskola diákságával csoportosan átvonultunk iskolánk dísztermébe, ahol kezdetét vette a képes-vetített történelmi előadás, amit Takács Zoltán történelemtanár tartott. Szólt Lorántffy Zsuzsanna és Zrínyi Ilona fejedelemasszonyok életéről, munkásságukról, történelmi nagyságukról, szellemi-lelki hagyatékukról. Előadásában hangsúlyozta „Mi az, amiért ma közösen emlékezünk ezekre a nagy történelmi elődeinkre, mi az, ami összekötötte őket, mi az, ami naggyá, ami a művelt, vallásos asszonytársadalom eszményképévé tette őket, akiknek tündöklő alakját a történelem viharai sem tudták elhomályosítani, akiknek neve örökre beíródott a magyar történelem legdicsőbb lapjaira, és akikre ma is méltán felnézhetünk és válhatnak mindannyiunk példaképévé is. Úgy tűnhet, több dolog választja el őket egymástól, mint ami összeköti: Lorántffy református, míg Zrínyi Ilona katolikus; Lorántffy csak egyszer házasodik meg, míg Zrínyi Ilona kétszer; Lorántffy személyesen nem tapasztalja meg a habsburgokkal vívott háború borzalmait, míg Ilona a munkácsi vár hősies védelmében nagyon is. Őket egy nemzedék is elválasztja. Lorántffy magyar földön hal meg, míg Ilona száműzetésben, elválasztva gyermekeitől, török földön. Mindezek ellenére életüket sok minden összekapcsolja. Törékeny nők, akiknek erős az akaratuk, jellemük és nagy a hitük. Legfontosabb jellemvonásuk a bátorság, a cselekvő szolgálat, a szeretet. Egész életük megpróbáltatás, hisz el kell viseniük a gyász fájdalmát. Mindketten elvesztik férjeiket, sőt több gyermekeiktől is búcsúzniuk kell. Férfias bátorsággal rendelkező nők, hisz a gyász mellett hordozniuk kell a háború szörnyűségeit, irányítaniuk kell férjük távollétében a nagy földbirtokokat, helyt kell állniuk mint gondoskodó anya, szerető férj és hazájáért munkálkodó, cselekvő fejedelemasszonyok.” Az előadást gazdagította a Bán Imola magyar tanárnő által felkészített diákok, Kovács Ivett, Busca Eszter és Balog Dalma irodalmi műsora. Felolvastak I.Rákóczi György és feleségének, Zsuzsannának meghitt levelezéseiből kettőt, amelyekből az egymást mélységesen szerető és tisztelő férj-feleség képe tárult elénk. Ezután Tompa Mihály verse következett Lorántffy emlékezete címmel, melyben fejedelemasszonyunk páratlan, tündöklő alakja válik mindannyiunk számára csodálhatóvá. A történelmi előadás vége felé az előadó kiemelte:„Valóban példaképek voltak, úgy is, mint nőies nők, igazi anyák, szerető, hűséges feleségek, hazájukért munkálkodó fejedelemasszonyok. Mindketten több nyelven beszéltek, szerettek olvasni, művelődés és iskolapártfogó tevékenységet folytattak, jó diplomaták voltak. A mai értékekben megszegényedett hírnevet, hatalmat és vagyont hajszoló világunkban is szükség van hiteles, alázatos magyar, keresztény példaképekre, akik kiábrázolhatják az ember igazi értékét, az istenképűséget, amelynek legfontosabb erénye az Isten és ember szolgálata és szeretete. Hadd legyenek ők ma nekünk is útmutatók, és töltsön el hálával, büszkeséggel, mindannyiunkat az a tény hogy iskolánk névadója, Lorántffy Zsuzsanna nagyságos fejedelemasszony.’

fejedelmi 2

A történelmi előadás után a VIII-os diákok Csűry Ágnes és Forgács Zsombor felkészítésével reneszánsz táncot adtak elő középkori ruhákban. Ezután kezdődött a történelmi verseny, melynek célja elsősorban nem az volt, hogy versenyezzünk, hanem, hogy közösen, együtt ünnepeljünk, emlékezzünk, és játékosan minél többet megtudjuk nagy elődeinkről. A versenyen, 7 háromfős csapat vett részt, a Lorántffy Zsuzsanna református gimnázium és a nagyszalontai Arany János Elméleti Líceum VII-VIII. osztályos diákjai. A szalontaiakat Orbán Beáta és Kovács Klaudia történelemtanárok, míg a lorántffysokat Takács Zoltán történelemtanár készítette föl. A verseny három fordulóból állt. Az elsőben a fejedelemasszonyainkról voltak kérdések, életrajzi adatok a családjukról, házasságukról, munkásságukról, a történelmi kor jellegzetességeiről. Ezután következett a kivetítővel történő képfelismerés, a fejedelemasszonyainkhoz kötődő történelmi személyekről, tárgyi emlékekről, településekről. Végezetül egy haditudósítást kellett megírjanak a diákok „Munkácsi várvédő voltam, Európa legbátrabb asszonya mellett” címmel.

A zsűrinek – Tamás Péter-Rékának, Ilyés Juditnak, a szalontai könyvtárosnőnek és Takács Zoltánnak – nem volt egyszerű dolga. Mindkét iskola csapatai jól felkészülve érkeztek, és nagyon jól teljesítettek. Mindegyik csapat, és mondhatom minden diák élvezte ezt a játékos tanulást, megmérettetést, az együtt ünneplést, az egymással való közösséget. Végezetül minden csapatot díjaztak, a gyerekek oklevelekkel, könyvekkel, édességekkel, szép élményekkel lehettek gazdagabbak. A történelmi versennyel párhuzamosan zajlott a képzőművészeti verseny is, amit Márton Katalin rajztanárnő és Bán Imola magyartanárnő Női divat a reneszánszban címmel szervezett. A versenyen a lorántffysok a váradi Szent László líceum diákjaival mérték össze képzőművészeti kreativitásukat, s szebbnél szebb reneszánsz női ruhát terveztek. A diákok alkotókedvét irodalmi szövegrészletek és Ugron Zsolna Erdélyi menyegző című regényéből származó ruhaleírások segítették. A szervezők megpróbáltak korabeli hangulatot teremteni gyertyák, régi tárgyak, ruhák és reneszánsz zene segítségével, melyeket Lukács Angéla zenetanárnő válogatott össze erre az alkalomra. A zsűrinek – Jankó Szép Noéminek és Aszalós Ágnesnek – nem volt egyszerű feladata, ugyanis jobbnál jobb, ötletes és korhű alkotások születtek. A lelkes és elmélyült munka után a diákokat három korcsoportban díjazták: V-VI., VII-VIII. és IX-XII. osztály.

fejedelmi 3

 

fejedelmi 4 (HA FER)

A nap utolsó előadását Berke Eszter lelkésznő tartotta A nők egykor és ma címmel az iskola dísztermében az V-XII osztályosoknak. Milyen volt a nő a régi időkben és milyen kell hogy legyen a mai keresztény nő, melyek a jellemzői, erényei, nőiessége. Ezekre a kérdésekre kereste a választ, és jó kiindulópontnak tekintette a két fejedelemasszony életét, személyiségét. Előadásában hangsúlyozta, mi volt a fejedelemasszonyaink életének titka. Mit tanulhat egy mai fiatal eme két asszonytól? Egy történelmileg, gazdaságilag, lelkileg bizonytalan korban feleségként, anyaként, fejedelemasszonyként, hívő emberként helytállni minden szinten elismerésre méltó. Míg férjeik a haza jövőjéért, a hitük és vallásuk szabadságáért harcoltak, Lorántffy Zsuzsanna és Zrínyi Ilona a háttérben hűséggel, szeretettel és a végletekig elmenő kitartással támogatták férjüket és a haza ügyét. Kicsiben és nagyban, az ország és az uradalom, a nemzet és a család ügyei egyaránt fontos volt szemükben. Lelki, szellemi erejük forrása az Istennel és emberekkel való kapcsolatuk volt. Mindkettejüket mélységes Istenbe vetett hit, a Szentírás rendszeres olvasása, a harcokat elsősorban imában való megharcolás jellemezte. Feleségként hűséges szerelemmel és bátorítással támogatták férjüket. Anyaként hittel és szeretettel nevelték gyermekeiket, akik ennek példáját egy életen át maguk előtt tartották. Környezetük számára többek voltak, mint példaképek: a gondoskodás, az önzetlen szeretet, az alázat, a gyümölcsöző élet ajándékaiként tápláltak és világítottak a maguk korában, társadalmában és helyén. Legnagyobb titkuk az volt, hogy nem ők akartak nagyok lenni, hanem másokat emeltek föl, dicsőséget adva ezáltal is Teremtőjüknek, Megváltójuknak, Megszentelőjüknek, azaz: a mindenható Istennek…

fejedelmi 5 (HA FER)

A fejedelmi nap záróeseményeként a történelmi versenyen résztvevőkkel, a lorántffysokkal és a szalontaiakkal átvonultunk a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központba, ahol Veres-Kovács Attila lelkész úr várt bennünket, aki rendkívül lebilincselően, nagyon szemléletesen, jó kedéllyel, kellemes légkörben mutatta be a múzeumtermet és a benne kiállított értékes emléktárgyakat: a szász ötvösművészek szépen megmunkált kannáit, kelyheit, egyházi úrasztali terítőket, régi Bibliákat, csodálatos és különleges technikával elkészített belső templomtéri fényképeket, egyházi úrvacsorai kellékeket, és végezetül a Lorántffy Zsuzsanna által saját kezűleg hímzett úrasztali terítőt.

Megfáradva, de élményekkel és szép emlékekkel meggazdagodva fejezhettük be ezt a csodálatos fejedelmi napot, ami mindannyiunknak a tárgyi tudás mellett, lelkiséget, közösséget és szeretetben való méltóságteljes ünneplést jelentett.

Takács Zoltán, történelem-földrajz szakos tanár