Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Fájó időutazás a múltba

A 60 évvel ezelőtt kitört 1956-os forradalmat, valamint az ennek hatására Nagyváradon alakult Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetét mutatták be egy kiállítás keretében péntek délben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nagyváradi irodájában.

A szép számban megjelenteket, többnyire időseket Nagy József Barna, az eseményt szervező Magyar Polgári Egyesület elnöke köszöntötte, hangsúlyozva, hogy ugyanezen a helyszínen a tárlatnyitóval veszi kezdetét az 56 órán át ’56-ról című rendezvényük is, melynek keretében vasárnap estig emlékeznek az ’56-os forradalomra. „Érdekes, tanulságos, megrázó filmeket vetítünk, illetve felolvasásokra is sor kerül, de vannak rádiófelvételeink is, több mint egy órányi, amelyek október 3-tól november 4-éig tartó rádióadásokat rögzítenek az 1956-os eseményekről” – fogalmazott Nagy József Barna, hozzátéve, hogy a rendezvényt és a kiállítás létrejöttét az 1956-os forradalom 60. évfordulójára létrehozott magyarországi Emlékbizottság támogatta.

Nagy József Barna, Kiss Törék Ildikó, Töröl László és Galambos István

Nagy József Barna, Kiss Törék Ildikó, Töröl László és Galambos István

Ezután Galambos István történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának tudományos kutatója megköszönte, hogy hivatalukat kérték fel ennek a nagyon szép és impozáns kiállításnak a megnyitására. „Le szeretnék szögezni néhány ’56-tal kapcsolatos alaptézist, amiben én őszintén hiszek. Az első, hogy 1945-ben kezdődik mindaz, ami 56-hoz vezetett, és gyakorlatilag a közép-európai népeknek a szabadságát a szovjet birodalmi gondolat alapvetően veszélyeztette. Három ponton is megsértették a magyar társadalomnak, az összmagyarságnak az alapvető értékeit. Az első a nemzeti függetlenségnek, a szabadságnak az eszméje, ebből fakadóan a személyes szabadság eszméje is. A második a hit szabad megvallásának az eszméje, amit bevallani lehetetlenné vált a kommunista diktatúra időszakában, a harmadik pedig a tulajdonhoz való jog, amely Magyarországon és itt, a Partiumban, illetve Erdélyben is egészen más volt, mint a bolsevik diktatúrában” – fogalmazott a történész, hozzátéve, hogy ezeket az alapvető értékeket látta veszélyeztetve, elsorvadva a magyar társadalom 1956-ban. „Amikor azt mondom, hogy 1945-ben kezdődik a folyamat, akkor azt is mondom, hogy nem a magyar dolgozók kommunista pártjának a belügyéről volt szó, tehát nem egy kis októberi forradalom volt ’56-ban, hanem ez az egész magyar társadalom ügye volt. Ez magyarázza, hogy nemcsak Budapesten, hanem minden nagy vidéki városban voltak jelentős megmozdulások. És itt lépünk ki a határokon túlra, hiszen ahol magyarok éltek ebben az időszakban, ott valamilyen formában jelen volt ’56-nak a szellemisége. A szabadság alapértéke közös volt a magyarságban, s ezt a közös eszmét nagyon sok helyen kifejezték: a Felvidéken beszélgetések formájában, az állambiztonsági jelentésekből tudjuk, hogy néhány kisebb tüntetés formájában megnyilvánult ez Kárpátalján is, de a legerősebben és a leghangosabban, és sajnos a leginkább büntetett módon Erdélyben és a Partiumban. Itt volt a magyarok hangja a legerősebb a Kárpát-medencében ’56 kapcsán, és itt mondták el azt, hogy Egy a nemzet” – összegezte gondolatait Galambos István.

fajo 2

A megnyitó pillanatai

Ezután Kiss Törék Ildikó színművész alkalomhoz illő, megrázó előadása következett, amely előtt vallott arról is, hogy mindössze kilenc éves volt, amikor 1956-ban, november 6-án házukba gránát csapódott, és húsz repeszszilánk fúródott a testébe. Ő túlélte, de nagymamája belehalt a sérülésekbe. Erről 33 éven át, egészen 1990-ig senkinek sem volt szabad beszélnie. „A dossziékat fel kell nyitni Isten és a magyar történelem előtt” – fogalmazott a színművésznő, majd elszavalta Tollas Tibor Szegedi ballada című versét.

fajo 3

Az érmihályfalvi születésű Török Lászlót, a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének egyik tagját, nagyon megrázták az elhangzottak. Könnyeivel küszködve idézte fel az ’56-ban, 12 éves gyermekként tapasztalt borzalmakat. Ő 15 évre lett elítélve, melyből 4 éve t töltött le. „Egy kicsit igazságtalannak és furcsának érzem, amikor ’56-osnak neveznek minket, de ott van az én Kelemen Béla barátom Félegyházán, aki 1950 körül lett elítélve, mert ők csakugyan fegyverrel harcoltak. Beszámolt a börtönben való szigorról, kínzásokról, arról, hogy az elítéltek hozzátartozói nem tudhattak semmit börtönbe zárt fiaikról, férjeikről. Azt sem, hogy élnek-e vagy meghaltak. „Nem lehet elmondani az akkor átélt hangulatot a mai fiataloknak” – zárta szavait Török László.

Az eseményen alkalomhoz illő zenei műveket játszott Thurzó Sándor József brácsaművész.

Sükösd T. Krisztina