Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Évfordulós könyvbemutató

A Magyar Kultúra Napján, január 22-én ünnepelte az Ady Endre Líceum fennállásának 245. évfordulóját. Ebből az alkalomból került sor a líceum emlékkönyvének (Krónika – Ady Endre Elméleti Líceum) bemutatójára. A kiadvány az elmúlt tíz esztendő oktató-nevelő tevékenységét, eredményeit, az öregdiákok megemlékezéseit fűzi egybe.

evforsulos

A tanintézmény elválaszthatatlan a magyar kultúrától, hiszen évtizedekig, évszázadokig bölcsője volt. Az intézmény az 1771-ben alapított Orsolya-rendi zárdaiskola utódja, amelynek alapjait Szenczi István kanonok tette le. Működése az Orsolya-rend vezetése alatt álló elemi iskolával kezdődött, ahol leánygyermekek nevelése és oktatása folyt.

Az iskolának több neve is volt az évtizedek, évszázadok folyamán: 1772-ben Szent Orsolya-rendi Leánynevelő Intézet, 1948-ban 2-es számú Állami Magyar Leánylíceum, 2-es számú Magyar Pedagógiai Leányiskola, 1956-ban 3-as számú Középiskola, 1972-ben Alexandru Moghioroş Líceum, 1983-ban 5-ös számú Ipari Líceum, 1990-től Ady Endre Elméleti Líceum.

Az iskola – akármilyen nevet is viselt az aktuális hatalomtól függően – mindig maradéktalanul eleget tett funkciójának, a partiumi, nagyváradi magyar ifjúság nevelésének. Akkor is, mikor Al. Moghioroş pártaktivista nevét viselte, akinek névjegye be van vésve a szamosújvári börtönablak párkányába. Ott töltötte le büntetését, ahol a mihályfalvi Sass Kálmán lelkészt kivégezték.

Az intézmény diákjának lenni mindig egyfajta minőség, rang volt. Az egykori diákok mindig büszkék voltak arra, hogy itt végeztek. Egy 1945-ben ide járt idős hölgy meghatóan beszélt az itt eltöltött évekről. A szent lépcsőkről, melyek az emeletre vezetnek, amiket azóta elkoptatott a „diákerózió”. Véleménye szerint az Ady iskola márkanév, amely a világban szétszóródottakat is összeköti.

Az iskola szabad szellemisége teret enged a diákok kreativitásának, felkarolja, támogatja a tehetséges tanulókat. Ez különösen Tóth Márta magyartanárnő 16 éves igazgatósága alatt bontakozott ki, s folytatódik most is Vad Márta igazgatónő vezetésével. Az iskolában sok szakmai kör, önképzőkör működik, amelyek felölelik a humán és reál tantárgyak ágazatait. A tanulók országos és nemzetközi versenyeken aratnak sikert, legutóbb éppen január elején voltak Bukarestben átvenni a díjakat. De sikeresek a tizenhét éve megalakult színjátszó kör, tánckör, szavalókör, vitakör rendezvényei is.

A most megjelent könyv az utóbbi tíz év tevékenységét leltározza fel, természetesen visszatekint a múltba is. Vad Márta, az intézet jelenlegi igazgatója szépen megírt előszavában kiemelte, hogy az iskola most is ragaszkodik azokhoz az értékekhez, melyeket az intézmény 245 évvel ezelőtt megfogalmazott.

evforsulos (1)

A szaktanárok a könyvben vallanak hivatásukról, műhelytitkaikról, eredményeikről, amelyek nagyon sok esetben kiválóak. Természetesen minden tanár a saját tantárgyát tartja a legfontosabbnak, s ez így jó. A tanárok mindent megtesznek azért, hogy tágítsák a diákok látókörét, tisztelve a régi értékeket, felfedezve az újat. Az irodalom katedra a lélek pallérozását tűzte ki célul. Rendszeresen részt vesznek az irodalmi versenyeken, ahol sikeresen szerepelnek. A vallásoktatás programjaiban az idősotthonok meglátogatása és segítése fontos helyet foglal el. A matematika versenyeken a diákok veteránoknak számítanak, Árva Norbert több ízben is nyert.

A most megjelent kötetet elsőnek Tóth Márta, az intézmény volt igazgatója, magyartanárnő méltatta, ő a kötet szerkesztője, korrektora is. Kollégái szerint ő a katedra lelke, motorja. Munkáját segítették István Zoltán, András Emese, Sauer Gabriella, Hibácskó Gabriella és sokan mások.

Majd dr. Horváth Gizella, az intézmény régebbi munkatársa mutatta be részletesebben a könyvet. Nosztalgiával gondolt vissza az itt eltöltött évekre, hiszen itt szívesen fogadták, az 1995-ben megalapított Vitakör fórum még mindig működik.

Az iskolában régebben esti iskola is működött, így nagy szerepe volt a gyári értelmiség kialakításában is. A kötet az egykori öregdiákok visszaemlékezéseiből is nyújt egy csokorra valót.

Az ünnepélyes könyvbemutató végén Kovács Csenge, az intézmény diákja elszavalta a Himnuszt, Baranyi Tünde pedig szatmári népdalokat énekelt. Vad Márta igazgató szerint az iskola erős, él, és élni fog a jövőben is.

V. Szilágyi István