Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Estére megtelt a tárkányi futballpálya

Mint arról röviden beszámoltunk, a HolnapFeszt zárónapja a színház jegyében telt. Először Novák Eszterrel, a Szigligeti Társulat művészeti vezetőjével beszélgetett Szűcs László és Simon Judit szerkesztő, ezt követően utóbbi a Kolozsvárról érkezett Bíró József Jászai Mari-díjas, jelenleg szabadúszó színészművésszel, egyetemi tanárral. Az est pedig David Harrower Kés a tyúkban című darabjának előadásával zárult, ez Tasnádi-Sáhy Péter színházrendező-hallgató vizsgaelőadása volt.

Novák Eszter a kérdések nyomán beszélt többek között családja erdélyi kötődéseiről, mint mondta, gyermekkorában természetes volt, hogy például Marosvásárhelyre vagy éppen Bukarestbe látogatnak a rokonsághoz. Mégsem ez vonzotta elsősorban se a vásárhelyi rendezésekkor, se a váradi munkához, sokkal inkább az, hogy nem „egy kényelmes jóba” kerül bele, hanem a szaktudását adhatja valamihez, ami jó irányba tart. Novák Ferenc lánya gyermekként nemcsak a kárpát-medencei, hanem a világ folklórkincsével is megismerkedett, így „egyszerre vagyok urbánus és népies, lehet ember vagyok” – fogalmazott.

Szűcs László, Simon Judit és Novák Eszter

Szűcs László, Simon Judit és Novák Eszter

A színház szerinte jelen idejű és élő kell, legyen, nem arra van, hogy megörökítsük és emlékezzünk rá húsz év múlva. Ugyanakkor a színház az egyik utolsó művészeti ág, amelyben egyszerre több embernek tudnak élményt, egyfajta „közösségi lélegzetvételt” nyújtani – mondta Novák Eszter, aki az oktatásról is beszélt a kérdések nyomán.

A tanításról Bíró József színművész is beszélt, elmondta, hogy Novák Eszterhez hasonlóan számára is fontos például az, hogy gondolkodásra és ízlésre is nevelje hallgatóit, így például akár filmeket is vetít nekik, mivel az iskolai képzésből hiányzik ez a fajta nevelés.

Bíró József és Simon Judit

Bíró József és Simon Judit

A Biharpüspökiből indult színművész neves magyar és román rendezőkkel – Tompa Miklós, Tompa Gábor, Andrei Şerban, Silviu Purcărete – dolgozott országszerte, 1986-tól 1999-ig a kolozsvári színháznál volt. Játszott emellett Magyarországon, Japánban és Avignonban is.

Egyik kedvenc szerzője Csehov, több darabjában, több társulatnál és több szerepet is megformált már, de szerinte „ha Csehovnál azt játsszák, ami meg van írva, tévednek, a mögöttest kell eljátszani”. A színésznek az a dolga, hogy hasson – összegezte a színművész, felidézve saját színházi élményeit is, többek között a bukaresti Kis Színház egyik előadásáról mesélt, melyben – mint mondta – a színésznő „elégett” a színpadon.

Fried Noémi Lujza