Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Épített örökségünk védelme

A mûemlékvédelem világnapja alkalmából a Bihar megyei épített örökség megõrzésében tett jó és rossz gyakorlatokat számbavételezte három szakember, Sárközi Zoltán önkormányzati képviselõ, Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság elnöke, valamint Jakabffy László szakmérnök, a nagyváradi vár felújításának felügyelõje.
Sárközi elmondta, a Mûemlékek és Helyszínek Nemzetközi Bizottságának (ICOMOS) országos küldöttsége Váradon tett látogatásai során többször is felhívta a figyelmet az ipari mûemlékek fontosságára, mint például az egykori villamosremíz, melynek megmentéséért sikeresen jártak közben. Az utóbbi idõszak sikertelenségei közül Sárközi Zoltán az Emília- malom pusztulását, valamint az egykori Pannónia szálló vendéglõjében történt önkényes átalakítást emelte ki. Ez utóbbit mindössze 1000 lejre büntette az önkormányzat, amit Sárközi Zoltán úgy értékelt, hogy „cigarettapénzért bárki hozzányúlhat bármihez. Ez talán ösztönzésképpen is felfogható a város részérõl – ezt rendkívüli módon elítéljük”.
„A mûemlékvédelem elsõdleges feladata történelmi örökségünk megismerése, megismertetése és védelme” – mondta el Dukrét Géza, aki hangsúlyozta, mennyire fontos kialakítani a köztudatban a mûemlékek iránti érzékenységet, tiszteletet. Az épített örökség két nagy ellenségeként az „ami nem hoz hasznot, az pusztuljon” elvet, valamint az ízléstelenséget említette meg. „Gyakran találkozunk templomainkban oda nem illõ tárgyakkal: mûvirágokkal, mûanyag tárgyakkal, giccses gipszmintákkal. Divatossá vált emellett a kalotaszegi varrottas és a kopjafaállítás mindenütt, függetlenül attól, hogy az illetõ vidéknek vannak-e saját varrottasai vagy faragásai” – fogalmazott.

Templomok, kastélyok, kúriák és pincék
Mérlegelve a mûemlékek jelenlegi helyzetét, Dukrét Géza elmondta, hogy sok fontos épület a pusztulás szélén áll. Szörnyû állapotban van például a tamáshidai román kori templomrom, amelynek szentélymaradványában terményt tárolnak és aprójószágot tartanak a helybéliek. Van emellett két másik román kori templom is, amelyeket kikezdett az idõ vasfoga, de megmentésükre még van remény: a belényesszentmiklósi és az érábrányi templomromok. Ez utóbbira 2002-ben tetõt húztak, de ez még csak állagmegõrzést jelent, jó lenne restaurálni is – hangsúlyozta Dukrét Géza. Rossz állapotban van számos várrom is: Sólyomkõ vára, a várasfenesi Bélavár, a révi szoros Tündérvára, Körösszeg és Adorján várainak lakótornyai szintén pusztulóban vannak, bár az adorjáni torony alapját az utóbbi években megerõsítették.
Árpád-kori templomaink talán jobb helyzetben vannak, hiszen nagy részüket restaurálták, kibontakoztatva valódi szépségüket. Ezzel kapcsolatban a siteri templomra hívta fel a figyelmet Dukrét Géza, melynek sarokcibórium-maradványa egyedüli a Kárpát-medencében. Mint hozzátette: „teljes szépségükben megcsodálhatjuk a magyarremetei freskókat, a köröskisjenõi román kori templom hatalmas méreteit, de rendbe tették a fugyivásárhelyi, albisi, jákóhodosi, micskei és pelbárthidai 13. századi templomokat is”.
Manapság a pusztuló kúriák korát éljük – vélekedett Dukrét Géza. Ezeknek többségében az államosítás után kollektív gazdaságok, irodák, iskolák, kórházak mûködtek, melyek ’90 után kiköltöztek, és így az épületek többsége gazdátlanná vált, állapotuk folyamatosan romlik. Zömében a helyi önkormányzatokhoz tartoznak, de megmentésükért nem tesznek semmit. „Azt mondják, hogy nincs rá pénz, így lassan romhalmazzá válnak”. Ilyen például Csokolyon a Papszász- és Oláh-kúria, Feketebátor mellett a Lovassy-kúria, Micskén a Jakó-kúria vagy a poklosteleki Tunyogi-kúria. Jó példaként említhetõ meg a nagyszántói Pécsi-Jósa-kúria (melyet a helyi önkormányzat újjáépíttetett), Gálospetriben a Fráter-kúria (amelyet a Dévai Szent Ferenc Alapítvány bérelt ki és példásan rendbe tett), az ottományi Komáromi-kúria vagy néhány érsemlyéni kúria.
A kastélyok valamivel jobb helyzetben vannak, de nem mind. Pozitív példa Csegõdön a Tisza-kastély, ahol a fogyatékos gyermekek központja mûködik, Cséhteleken a Wertheimstein-kastély, ahol idõsek otthona van, vagy Nagykágyán a Pongrácz-kastély, amelyben gyermekszanatórium mûködik. Pusztulásnak indult viszont Bályokon a Dégenfeld-kastély, melynek sem az ablakai, sem az ajtói nincsenek már meg. Hasonló helyzetre juthat a váradszentmártoni premontrei rendház kastélya is, amit jelenleg raktárként használnak.
Épített örökségünk értékes részét képezik az Érmellék és a Hegyköz poncesorai is – hangsúlyozta Dukrét Géza, aki Szalacsot emelte ki, ahol népi építészeti környezetben közel ezer pince van utcákba tömörítve. Ezek többsége a 19. században épült, a legrégebbi 1803-ra datálható. Emellett jelentõsek Értarcsa, Albis, Asszonyvására, Székelyhíd és Hegyközszentmiklós pincesorai is.

Kibõvült intézményrendszer
Az épített örökség megõrzésének intézményrendszere is bõvült. A kolozsvári székhelyû Kulturális Autonómia Tanács tavalyelõtt az összetett kulturális stratégia kidolgozását határozta el, melynek fontos fejezetét képezi az erdélyi magyar emlékhelyek kultúrköre. A stratégia kialakításához szükséges vitaindító tervezet megírására Dukrét Gézát kérték fel. Ez már el is készült, és tartalmazza a jelenlegi helyzet leírását, a kitûzött célokat, rövid távú megoldásterveket.
A kulturális minisztérium emellett nemrég Bihar megyei példára országos szinten is elindítja a mûemlékek és emlékhelyek nyilvántartásba vételét. Ez egy új kataszter elkészítését jelenti, amely Romániában még soha nem történt meg – hangsúlyozta Sárközi Zoltán.
Nagyváradon megalakult a Várszövetség is, melynek tagjai a Pro Patria Partium Alapítvány, a Premontrei Öregdiákok Egyesülete, a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság, valamint a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület is, de remélik, hogy mások is csatlakoznak a civil szféra befolyásának növelésére.

Jobban ki kéne használni a pályázatokat
Az összefogás szép példája a váradi vár megmentése is, melyrõl Jakabffy László mûemlékekre szakosodott mérnök beszélt. A várban jelenleg egy 23 millió eurós beruházás zajlik, melynek keretében az összes belsõ épületet felújítják, közmûvesítik és új funkciókat is kapnak. Ezeknek az átadási határideje 2015, és mint a mérnök elmondta, jó úton haladnak ahhoz, hogy addigra tényleg be is fejezõdjenek a munkálatok. Jakabffy ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy több épület már 93 százalékban kész van. Ezeket véleménye szerint jó lenne máris üzembe helyezni, hiszen ehhez minden lehetõség adott.
Jakabffy László azt is elárulta, hogy a Békés megyei önkormányzat kapcsolatot keresett a váradiakkal egy közös, határon átívelõ projekt kiírására, melynek keretében a nagyváradi vár belsõ udvarát is felújíthatnák, mivel ez a jelenleg zajló projektbõl kimaradt.

Tervek a közeljövõre
„Messzemenõleg nem használjuk ki a pályázati lehetõségeket, fõképp a határon átnyúló programokat” – hangsúlyozta Jakabffy László, aki jó gyakorlatként említette meg az illyei Miskolczi-kúria és a jelenleg szépülõ váradi neológ zsinagóga példáját, melyeket pályázati pénzekbõl újjíttattak fel a helyi önkormányzatok. Hasonló forrásokból lehetne felújítani a szecessziós paloták homlokzatait is. Jakabffy ugyanakkor arról is beszélt, hogy lehetõségeket keresnek a Körös-parti Szacsvay-szobor talapzatának a felújítására is, amelynek állapota folyamatosan romlik.
Dukrét Géza hozzátette: szeptemberben önkormányzati segítséggel emlékmûvet vagy emléktáblát fognak avatni Biharszentjánoson, a hajdani Johannita-rend monostorának romjainál. Ennek bevezetéseként a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság februárban elindította azt az elõadás-sorozatot, amely a Johannita-rend történelmét mutatja be. A következõ elõadás április 25-én lesz.

Az I. világháborús emlékgúla
A határokon túli nagyváradi érdekeltségû emlékhelyek megõrzésének érdekes momentuma lesz a San Gabriele-i elsõ világháborús emlékmû felavatása május 29-én, melynek felújításához a katolikus püspökség és a református egyházkerület is hozzájárult. Az avatóünnepségre autóbuszt indítanak Nagyváradról, az útra még lehet jelentkezni. A háromnapos kirándulás keretében a világháborús emlékgúla mellett a visintini magyar kápolnában is avantnak majd egy emléktáblát, a résztvevõk emellett megnézhetik Velencét és Triesztet is.
Sárközi Zoltán hozzátette: „amellett, hogy válságtól súlytott társadalmunkban a szegénység dominál, mégis sikerül összefogni. Nem egyéni akciók, hanem a közösséget egy irányba terelõ szervezettség által sikerült megvalósítani a felújítást. Elmondhatjuk, hogy végül is gazdag szegények vagyunk, mert akkora hagyomány- és múltpotenciálunk van, amellyel élnünk kell.”
Szombati-Gille Tamás