Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Elvesztette a római katolikus egyház a nagyváradi pénzügyi palotát

A Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta a piteşti-i táblabíróság elsőfokú ítéletét, és jogerős ítéletben fosztotta meg a római katolikus egyházat a számára visszaszolgáltatott nagyváradi pénzügyi palotától – közölte pénteken a Bihon.ro portálra hivatkozva az MTI. Még ugyanaznap a tanács is közölte a hírt.

Archív fotó

Archív fotó

A Nagyvárad belvárosában álló, eredetileg irgalmasrendi ingatlant 2012-ben kapta vissza a nagyváradi római katolikus püspökség, ám a megyei önkormányzat megtámadta az Országos Visszaszolgáltatási Bizottság határozatát arra hivatkozva, hogy az épület valójában a magyar állam tulajdona volt, amelyet a trianoni döntéssel a román állam vett át.

A visszaszolgáltatási határozat érvénytelenítését a Bihar megyei önkormányzat kérte, a per során azonban a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal is csatlakozott hozzá. A piteşti-i táblabíróság ez év áprilisban kimondott elsőfokú ítéletében elutasította a keresetet, és elismerte az egyház tulajdonjogát az épület fölött. Ezt az ítéletet változtatta meg csütörtökön a Legfelsőbb Bíróság.

Az ítéletre közleményben reagált a váradi római katolikus püspökség, ezt teljes terjedelmében olvashatják alább.

 

Jogsértő ítélet

Alább a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség álláspontját olvashatják a Legfelső Semmítő- és Ítélőszéknek a nagyváradi Pénzügyi Palota ügyében hozott döntését illetően.

A Legfelső Semmítő- és Ítélőszék 2016. december 15-én kelt 3645-ös számú határozatával kapcsolatban, amely megsemmisítette a nagyváradi Pénzügy Palota visszaszolgáltatási határozatát, úgy véljük, hogy e legfelsőbb igazságszolgáltatási fórum megmagyarázhatatlan könnyedséggel tette túl magát mindazokon a bizonyítékokon, amelyeket a nagyváradi Irgalmas-rend e perben benyújtott, és amelyek minden kétségen túlmenően bizonyítják, hogy az Irgalmas-rend a Pénzügyi Palota építtetője, valamint jogos és telekkönyvezett tulajdonosa, illetve, hogy ezt az épületet a román állam önkényesen sajátította ki a 302/1948-as Rendelet alapján. Az ingatlan eredeti bejegyzésként szerepel a nagyváradi 1607-es számú Telekkönyvben, bekebelezési dossziéja az 1899/19927-es számot viseli.

Az önkényes államosítás, illetve az Irgalmas-rendi tulajdonjog Román Állam által való elismerésének legfontosabb bizonyítékai, a 295533/28.03.1962-es, illetve 18099/13.12.1967-es számú átiratok, amelyek a román állam tulajdonosként való bekebelezésének alapjául szolgáltak, és amelynek képviselői a Felnőtt Járóbeteg Rendelő épületére a román állam tulajdonjogának bekebelezését az előző tulajdonostól, az Irgalmas-rendtől a 302/1948-as államosítási Rendelet alapján kérték.

Bár ezt az ítéletet egy törvényes alapokon álló hatóság hozta meg, maga a döntés alapjaiban igazságtalan, miután ugyanazok a bizonyítékok alapján két alapfokú igazságszolgáltatási testület, a Nagyváradi és Piteşti Ítélőtáblák megállapították a 2634/07.03.2016-os számú visszaszolgáltatási döntés törvényességét és megalapozottságát, majd a bukaresti Legfelső Ítélőszék egyszerűen elveti mindezek a bizonyítékokat és minden jogalap nélkül helyt ad a Bihar Megyei Tanács fellebbezésének.

A legfelsőbb bíróság indoklásának ismerete nélkül nem fogalmazhatunk meg precíz álláspontot, azonban úgy gondoljuk, hogy a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék olyan döntést hozott, amely súlyosan sérti a magántulajdonhoz való jogot garantáló Európai Jogok Európai Egyezménye Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. cikkelyét.

Nagyvárad, 2016. december 16-án.