Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Elmesélni, hogyan volt valójában

Január 19-én, péntek délután Vida Gábor volt a Várad folyóirat Törzsasztal sorozatának vendége a nagyváradi Illyés Gyula könyvesboltban, aki nemrég megjelent, Egy dadogás története című regényéért Déry-díjat vett át Budapesten.

elmeselni

„A Nagy Erdély-regényt most sem tudom megírni, mert valami egészen más jár az eszemben, egy vagy több lépcsőfokkal mélyebben. Különben Erdély ma már egy kisregény csupán, zsugorodik, és unja mindenki, elege van belőle, fárasztó, lerágott csont, és miközben a múltra meg a hagyományokra épülő jövőt firtatjuk, mindenki elfelé tart” – fogalmaz új könyvében a szerző.

A Várad folyóirat főszerkesztője, Szűcs László köszöntötte a könyvesboltban összeült érdeklődőket, akik Vida Gábor új könyvéről, az Egy dadogás történetéről akartak hallani, magától a szerzőtől.

Vida Gábort ez alkalommal is Kőrössi P. József, a Noran Libro Kiadó vezetője kérdezte a megjelent „őszinte és kegyetlen, nagy erdélyi regényről, amely három személy drámáján keresztül mesél”. A történetben, amelyben mindenki szomorú és sikertelen – kivéve a fiút, a főszereplőt –, amelyben Vida minden regényéhez híven jelen van a bolyongás, a látszólag céltalan keresés, egyfajta önéletrajz bontakozik ki. A szerző maga is bevallotta, hogy az Egy dadogás története sajátos erdélyi viszonyokat mutat be, de ugyanakkor képet alkot nemcsak a román–magyar, de a székely–(alföldi) magyar kapcsolatokról is, bonyolult identitásokkal és nagyon sok olyan szereplővel, akik „még ennyi idő után sem tudják elmesélni, hogy mi volt és hogy volt valójában”.

Vida szerint tehát az új regénye önéletrajz, amely „nem arról szól, amit ő látott, hanem arra emlékszik benne, amit már elmesélt, minden más történet hurcolása”, hozzátéve, hogy ami igazán fontos, az az, „hogy el tudjuk mesélni a történetet, annak ellenére, hogy a 20. század két világháborújára és a kommunizmus évtizedeire gondolva, csoda, hogy egyáltalán még tudunk beszélni”.

Szamos Mariann

 

Vida Gábor Kisjenőben született, és a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar–francia szakán végzett. 1994 óta Marosvásárhelyen él, a Látó szépirodalmi folyóirat próza rovatának szerkesztője. Ahogy ő mondja, hagyományos prózát ír, történeteinek van eleje, közepe és vége. Korábbi fontosabb könyvei: Fakusz három magányossága, Nem szabad és nem királyi, A kétely meg a hiába, Ahol az ő lelke. Az elmúlt években könyvei a budapesti Magvető Kiadónál jelentek meg.