Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Ellenségek

Régi ismerősöm, talán barátnak is írhatnám, veti szememre, hogy nekem már szinte megszámlálhatatlanul sok az ellenségem. Annak okán, hogy én már szinte mindenkibe belekötöttem, illetve kevesen vannak, akiket még nem toltam le. Írhatnám csúnyább szavakkal is, de maradok a papír tűrőképességénél. Nem egyszer mondta már meg kendőzetlen, őszinte véleményét, adtam is rá nagyon sokszor! Bevallom néha időben jött és helyére rakta a gondolataimat.  Ám most valahogy mégsem tudok egyetérteni vele. Igen, tudomásul veszem, láttamozom, igaza van! Ennek ellenére ezúttal mégsem hagyom magam befolyásolni. Több ok miatt sem!

Remélem, hogy több írásomban nem csak a magam nevében írok, hanem azokéban is, akiknek nem adatott meg a véleménynyilvánítás szabadsága. Nem veszélyeztethetik önmaguk, családjuk gazdasági, anyagi létét, tisztségüket, munkahelyüket, szóval hallgatniuk kell, ha jót akarnak. Okosnak kell lenniük, kivárva, hogy akad egy hülye gyerek, egy őrült, aki bevállalja a vállalhatatlant.

Nekem már nem számít tizenöt év bánya után, már jöhet bármi. Magamért már tettem eleget, nekem már sok minden megadatott odalent és idefent. Számomra már minden nap egy bonusz, egy jóváírás, ajándék. Önmagam félelmei már sokkal kisebbek, mint kis magyar világunk ocsmányságai. Már nem félem a magam jövőjét, furcsán hangzik, de azt már lehet megéltem, olyan kevesen maradtunk már uránbányászok. De félek, nagyon is, hogy közösségünk szűkebb és tágabb értelemben vett nemzetünk ebek harmincadjára kerül. Azok miatt, akik szembe hazudják, megvezetik, olcsó pénzen elárulják, eladják „övéiket”.

Nem ellenséget keresek, amikor leírom, hogy vallási vezetőink, nem azok, akik a Jóisten a nyáját terelgetik, istápolják! A nyájuknál és az égieknél a számukra „sokkal fontosabb nagyon is földi, anyagi” gondokkal vannak elfoglalva. A magukat „nemzeti érdekvédőknek, képviselőknek” nevezőknek meg kisebb gondja is nagyobb annál, mintsem az erdélyi magyarság jelenét, jövőjét próbálnák menteni. Tudom, hogy haragjukra, gyűlöletükre méltán számíthatok.

És igen, sok „többségi magyar” is az ellenségem, hiszen ők azok, akik nem szeretik, ha valaki a szemükre veti, rájuk olvassa, hogy hagyják magukat bohóckodóktól megvezetni, becsapni! Hogy annyi gondjuk sincs jövőjükre, utódaikra, mint az egyszerű földönfutó rovarnak, hangyának.

A püspök és klérusa majd elintézi a mennyei utat, a politikai vezetők kijárják, eljárják, kitapossák, hogy vonulhasson a gyalog magyar. Végül is, majd évek múlva rájön az önámító, önbecsapó, hogy már semmi köze egyházhoz, nemzethez és semmihez, ami családi, közösségi múltat, jövőt jelent! Ki a hibás?! Ki az ellenség?! Keresse meg mindenki önmagában, és aztán tovább léphet, a saját maga választotta úton. Mert az ellenség bennünk van. A tétlenség, belenyugvás, a kényelem, a felelőtlenség minden iránt, aminek jellemeznie kellene bennünket, mint embert, magyart, családapát és egyszerű élő-lényt. Ha megtaláltuk a belső ellenséget aztán jöhet a többi, van elég…

Gábor Ferenc