Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Elbúcsúztatták Csíky Ibolyát

A magyar értelmiség színe-java hajtott fejet szombaton a váradi színház tragikus hirtelenséggel eltávozott nagyasszonyának, Csiky Ibolyának ravatalánál, melynek két oldalán a hagyományokhoz híven, egykori pályatársai álltak díszőrséget, közel egy órán át váltva egymást a páholyelőcsarnokban, mielőtt utolsó útjára kísérték, a Rulikowski temetőbe.

elbucsuztattak

A váradi közönségnek a közelmúltban számos kiváló művészt kellett fájó szívvel elbúcsúztatnia. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, az egész közösséget megindította az újabb színészóriás elvesztése. Bár a színházi búcsúztatón ezúttal Mozart Rekviemje helyett jóval vidámabb, Csiky Ibolya melegségtől áradó lényét idéző zene szólt, a háttérben futó régi fényképek láttán, illetve a színésznő hangfelvételről lejátszott szavalatának hatására, a tisztelgő tömeg soraiban sokan felzokogtak – nem csak a rokonság és a közeli barátok, hanem egyszerű színházjáró polgárok, távoli tisztelők is. A közönség érezte és tudta, hogy a váradi színjátszás aranygenerációjának egyik legkiemelkedőbb tagját veszítette el, aki hatalmas űrt hagy maga után, mind a színpadon, mind általánosan, a váradi magyarság kultúréletében.

A színművésznő búcsúztatóját Hajdu Géza írta és olvasta fel a gyászolóknak. „Csiky Ibolya színművészt egyszerűen nem lehetett nem szeretni. Így volt ez a mindennapi életben, és így volt ez a színpadon is. Egyszerű, bájos, vonzó egyénisége, lelkéből áradó melegsége, mindannyiunkat megbabonázott. Az örök nő, az örök Éva megtestesítője volt. Nem csoda hogy rajongtak körülötte és érte a férfiak, hogy a nők úgy érezhették ilyennek kell lenniük nekik is” – fogalmazott.

„Mind az öt magyar színház hívta. Ő nagy szerencsénkre 1969 őszén Nagyváradot választotta. S itt, szinte élete utolsó pillanatáig színpadon volt. Több mint 150 szerepet játszott. Zsenialitása, sokoldalúsága nem ismert műfaji korlátokat. Lírai szerepek sokasága mellett megformált sok drámai, súlyosan tragikus alakot, példátlan humorával nevettetett a vígjátékokban és nagyszerűen énekelt a zenés előadásokban. Búgó meleg hangja hamar meghódította a bukaresti televízió magyar adásának nézőit is” – tette hozzá.

„Ibolyánkat mindenhol szerették, ismerték, csodálták, akár Évát játszotta a tragédiában Miske László oldalán, akár Charlotte-ot az Az ifjú W. újabb szenvedései-ben, Pollyt a Koldusoperában, Chandebisenét a Bolha a fülben, Margitot a Szűz és a gödölyében, akár a dörzsölt Roticsnét Az üvegcipő-ben. Imádták, mert szívet szaggatott Goldeként a Hegedűs a háztetőn-ben, mert maga volt a megtestesült jóság mint Pepi néni a Nem élhetek muzsikaszó nélkül-ben, és szerencsés az aki láthatta őt legnagyobb és legösszetettebb szerepében, mely eggyé vált vele – nem csoda, hisz saját magát játszotta: Orbánnét Ökény István Macskajáték című művében” – emlékeztetett Hajdu Géza, aki Csíky Ibolya művészi pályájának 40 éves évfordulóján bemutatott darabban is a művésznő oldalán játszott.

Csiky Ibolyát számos tisztelője kísérte el utolsó útjára.

Sz. G. T.