Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Egy újságírónő vallomásai

Furcsa, megdöbbentő sorsokról, a társadalom peremén tengődő emberekről, szegénylegényekről, árva gyermekekről, póruljárt öregekről, hajléktalanokról, koldusokról, mindenféle bajbajutottakról és nem utolsósorban egy újságírónő sokszor viszontagságos mindennapjairól, riportútjairól mesél legújabb könyvében Tóth Ágnes nagyváradi prózaíró, költő, újságíró. A Pokol az emeleten című publicisztikai regényt kedden délután mutatták be a Kanonok sori Tibor Ernő Galériában. Az emlékidéző eseményen is elhangzott jó néhány szívfájdító vagy éppenséggel elképesztő, szomorúan komikus vagy épp groteszk történet.

egy ujsagirono

A szép számmal összegyűlt érdeklődők körében Szűcs László újságíró, költő, a Várad folyóirat főszerkesztője kérdezte Tóth Ágnest a kötetről, valamint életútjáról, pályájáról, a ’90-s évek újságírásáról.

A Pokol az emeleten című publicisztikai regény a Litera Print gondozásában jelent meg. A borítón Rob Ibolya képzőművész World Trade Center című grafikája látható. A kötet mellékletében dokumentumok, riportfotók találhatók.

Az érdekes beszélgetés kezdetén elhangzott: bő egy év alatt a harmadik könyvével jelentkezik Tóth Ágnes. Egy novellagyűjtemény, majd egy gyermekverskönyv után ezúttal publicisztikai regénnyel rukkolt elő. E dokumentumregény révén az írónő gondoskodik arról, hogy a kilencvenes esztendők elejére, közepére ne a megszépítő messzeségből tekintsünk. A regényben szereplők esetében közös nevező a mostoha sors, valamint az, hogy annak idején mindahányan megtalálták Tóth Ágnest – magyarázta felvezetésképpen Szűcs László.Tóth Ágnes különleges oknyomozó és szocioriportjai 1990–1997 között születtek. E riportok kincsesbányát is jelentettek, hiszen olyan figurák, olyan históriák bukkantak elő, amilyeneket csak a valóság kínálhat az írónak. Ez időszakban jó néhány úgymond szociális intézetben borzalmas állapotok uralkodtak.

Arról is szó esett, hogy az Ady Endre Irodalmi Kör kohója volt a kilencvenes évek váradi sajtójának. Tóth Ágnes beszélt arról, hogyan élte meg, hogy egyik napról a másikra újságíró lett. Immár 38-39 éve ír. Ady-körre is járt annak idején. A ’89-es rendszerváltás után Stanik István kereste föl, hívta az újsághoz. A szándék az volt, hogy fölfrissítsék a lapot, s a Bihari Naplónál az új gárdát rögvest bedobták a mélyvízbe. Kenéz Ferenc egy rakás olvasói levéllel látta el Tóth Ágnest. Megdöbbentő sorsokról volt szó ezekben a levelekben, s az újsághoz forduló emberek reménykedtek, hátha segít nekik valaki. Tóth Ágnes, aki a nincstelenek, sanyarú sorsúak mentőangyala, Tótágija lett, földerített jó pár ügyet, megoldást is talált számos esetben. Járt a diófási (Nucet) pszichiátrián, öregotthonban, árvaházban, nyomortanyákon. A legtöbb riportja után veréssel meg perrel fenyegették. Új műfajt hozott létre a sajtóban: ügyintéző riporter lett. Árváknak talált családokat, beteg gyermeknek szervezett gyűjtést, s még sorolhatnók. Az önéletrajzi ihletésű Pokol az emeleten című publicisztikai regénye egy olyan újságírónő vallomása, aki negyvenéves koráig, mondhatni, a négy fal között volt, a gyermekeit nevelte, s aztán hirtelen belekerült a forgatagba.

egy (15)

Stéfán Bodor Mária, Tóth Ágnes és Szűcs László

Tóth Ágnes elmondta: eleinte elzsibbadt, fejbe kólintották a szociális esetek. Aztán felgyülemlettek a dolgok, megviselte sok minden. Ám örömöt jelentett számára, ha segíteni tudott. Munkája során szövetségesekre is lelt a rendőrségen, a gyámhatóságnál, a szociális ügyosztályon, a kórházban. Nem volt benne félsz. Úgy érezte, amit tud, meg kell tennie.

egy (11)

Kinda Péter és Trifán László

A regény hősnője a megszólalásig hasonlít Tótágihoz. Hogy ennyi év után eltávolodott-e akkori önmagától? Az írónő megjegyezte: „Ezek a történetek bennem élnek, velem is maradnak, amíg emlékezni tudok. Jó érzés az, ha van, ki segítsen, ha talpra állítanak és tovább lehet lépni. Az én akkori életem is benne van a könyvben. Meg a városom iránti szeretet, Várad – a sárga villamosaival együtt.”

egy (33)

A könyvbemutatón Stéfán Bodor Mária bábszínésznő részleteket olvasott föl a kötetből. A jó muzsika sem hiányzott Kinda Péter (nagybőgő) és Trifán László (ének, gitár) jóvoltából. Tóth Ágnes néhány versét Trifán László zenésítette meg. Elhangzott például a Kukás Iluska, a Sárga villamos, valamint a Tett az ősz.

Tóth Hajnal