Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

„Egy a múltunk, egy a vérünk, egy a nemzetünk!”

A hagyományokhoz híven idén is méltón emlékeztek a magyar nemzet ünnepére Tótiban.

A piros-fehér-zöld színekben pompázó helyi művelődési házban tartott rendezvényen elsőként Vincze Nándor polgármester mondott ünnepi beszédet. A település vezetője kiemelte, hogy „minden március 15. emlékeztet arra minket, hogy nemzetünk megmaradása, felemelkedése csak széles összefogással, közös akarattal válhat valóra. 1848 példája világosan mutatja számunkra, hogy együtt sikerülhet. Merítsünk erőt, kitartást a hősök hazaszeretetéből, és személyes példánkkal bátran mutassunk irányt mi is!”

egy a multunk 1

Ezt követően a helyi iskola igazgatója köszöntötte a megemlékezésen részt vevő vendégeket. Beszédében hangsúlyozta, hogy március idusát szinte minden időben magunkénak érezhetjük. Szerinte mindennapjaink szabadságharcait ma is meg kell vívnunk, hogy szülőföldünkön otthon lehessünk, ezért ne fordítsunk hátat örökségünknek, édes magyar nyelvünknek, ne hagyjuk el azt a helyet, azt a földet, ahol születtünk. Hozzátette: kötelességünk gyermekeinket magyar anyanyelvű oktatásban részesíteni, hogy tudatosuljon bennük, hova tartoznak, ismerjék népünk történelmét, tiszteljék és becsüljék a magyar múltat, benne hagyományainkat, szokásainkat. A hősök tisztelete és a szabadságharc emlékének továbbadása is a mi feladatunk, hogy gyermekeink megértsék a forradalom eszméit, nemzeti öntudatuk erősödjön, és bennük is égjen egy kicsi a forradalom lángjából, így lesz múltunk, jelenünk, jövőnk, közösségünk, falunk, városunk, nemzetünk, hangzott el.

A köszöntések után a helyi iskola V.–VIII. osztályos diákjai tartottak ünnepi műsort. Nem szakítva a hagyományokkal, az ünnepi hangulatot Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának ütemei teremtették meg. Ugyanakkor idén modern köntösbe öltözött a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméje. Kortárs zenefeldolgozások, a nagyközönség számára kevéssé ismert prózai szövegek és versek hangoztak el. Az összeállítás alapgondolata az volt, hogy rendhagyó módon közvetítsék a márciusi ifjak szellemiségét, értékrendjét, illetve élményszerűbbé tegyék a múltbeli eseményeket a mai kor embere számára.

egy a multunk 2

Ezután mozgalmas táncjáték következett, mely végigkalauzolta a közönséget a forradalom legfontosabb állomásain. Az első rész a szabadságharcot elindító fiatal férfiak és nők örömtáncának megjelenítése volt, melyet buzdító, lelkesítő szónoklatok kísértek. A második részben a magyar vitézek kitartó ellenállása, véres csatajelenetek, toporzékoló paripák és fegyverropogás kelt életre a színpadon. A történelmi adatok szerint vitézeink csatát vesztettek, következett a gyász időszaka, a haza leányai fájdalmukat megható tánccal fejezték ki. Elvesztett apa, megsebesült férj, bujdosásra kényszerült testvér hangjai szólaltak meg.

Az utolsó részben újra a boldogság gondolata bukkant fel, hiszen tudjuk, hogy nem volt hiábavaló honvédeink harca. Akik szerencsésen hazatértek, új korszakba léptek, és életük végéig reménykedtek egy szebb, szabadabb jövőben. Megtanították gyermekeiknek, hogy a jó előbb vagy utóbb, de győzni fog. A záróének a kisebbségben élő magyarság aktuális problémáira világított rá: kedvezőtlen demográfiai mutatók, elvándorlás, nyelvvesztés, nemzeti jelképeink és történelmünk elfeledése. Mindezek ellenére mégis helytállónak tartjuk a kijelentést: „egy a múltunk, egy a vérünk, egy a nemzetünk!”

Az ünnepség végén az igazgatónő megköszönte a felkészítő pedagógusok, Sólyom Judit és Bakó Vera tanárnők, valamint a lelkes diákok munkáját. Az esemény megkoronázásaként a fellépők és a közönség együtt énekelték el minden magyar imáját, Kölcsey Ferenc Himnuszát.

Bakó Vera és Rimay Annamária Katalin