Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

„Egész életünk imádság kell legyen”

Pál apostolnak Kolossébeliekhez írt levele alapján hirdette az igét Csűry István, a Királyhágómelléki Református egyházkerület püspöke advent második vasárnapján délelőtt Várad-Őssiben, ahol emlékév-záró istentiszteletet tartottak.

A Kolossébeliekhez írt levél idézett részében (4.2–6) az apostol az imádságról beszél. Elgondolkodhatunk azon, mit jelent, hogy Isten engedte, az anyaszentegyház 500. évét. Olyan esztendő áll mögöttünk, mely hordozta a sokféleséget, de Isten kegyelméből volt, mondta a püspök, amely felhívta a figyelmet arra, hogy az anyaszentegyháznak erőteljesen Istenhez kell fordulnia.

egesz 1

Több kérdés is felmerül az emlékév zárása kapcsán, melyekre Isten szavából kereshetünk választ. A Kolossé levél az imádság levele, az imádság pedig állandó kapcsolattartás Istennel, mondta Csűry István, majd hozzátette: Jézus Krisztusban új szövetséget kötött velünk Isten.  Az anyaszentegyház sem az egykori, sem a mai világban nem találta meg a helyét, de ez nem baj, hiszen a mi életünk a mennyben van, s minden szolgálatkor el kell mondani, hogy az a fontos és a drága, amit Isten hozzáad az életünkhöz.

egesz 2

Pál azt is elmondja, hogy a misszió az egyház küldetése, mert megnyílnak az ajtók Isten és az igehirdetés előtt. Igehirdetés alatt pedig nemcsak a szószéki prédikációt kell érteni, hanem az is, amit a hívő emberek a mindennapjainkban mondanak. Ez a beszéd pedig „kedves legyen, sóval ízesített”, mondja az apostol. Ha pedig az eredeti szót nézzük, mely a kedves mellett kegyest, kegyelemteljeset is jelent, vagy magyar nyelvünket, melyben a beszédnek sava-borsa van, akkor annak az az üzenete, hogy azt kell tolmácsolnunk, ami felülről, Istenről jön. Bár az emlékévet lezárjuk, ezentúl is legyen minden szavunk a kegyelemnek szava, tette hozzá a püspök.

egesz 3

A közös ima és a hirdetések után Meleg Vilmos színművész, a gyülekezet presbitere adta elő Juhász Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt című versét, majd Emődi András levéltáros idézte fel Méliusz Juhász Péter református püspök, egyháztudós, író, botanikus alakját, születését, a wittenbergi éveket, a debreceni püspökségét és életnek  Váradhoz kötődő eseményeit is. Ezt követően Sipis Béla fafaragó művész beszélt a társaival közösen elkészített, domborműről, annak jelképeiről – melyekkel nemcsak az 500. éves reformációnak, hanem a 450. éves magyar reformációnak is maradandó emléket állítottak, majd a gyülekezet tagjai is megnézték a fadomborművet, s szeretetvendégséggel zárult az ünnepi emlékévzáró alkalom.

Fried Noémi Lujza