Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Egerben jártak a margittai diákok

A Rákóczi Szövetség Diákutaztatási Programjának köszönhetően igen mozgalmasan alakult október utolsó hete a margittai Horváth János Elméleti Líceum diákjai számára. A hét elején a gyulai Göndöcs Benedek Szakközépiskola diákjait és tanárait fogadtuk iskolánkban, a hét végén pedig mi kerekedtünk fel, hogy ellátogassunk Egerbe és környékére.

egerben 1

Ötvenfős csoportunk október 28-án, pénteken reggel izgatottan indult útnak. Egerbe érkezvén első utunk fogadó iskolánkba, a nagy múltú Gárdonyi Géza Cisztercita Gimnáziumba vezetett, ahol az iskola aligazgatónője és Kovács Ottó tanár úr, valamint a IX. K osztály tanulói nagy szeretettel fogadtak bennünket. Vendéglátó tanáraink jóvoltából megismertük a 327 éves iskola történetét, múltját és jelenét, a diákok pedig rövid zenés műsorral kedveskedtek. „Történjen bármi, amíg élünk s meghalunk/Egy vérből valók vagyunk…” zengett a dal a tehetséges diáklány ajkán, előttem pedig saját alma materem, a nagyváradi volt premontrei gimnázium elevenedett meg ott, a cisztercita gimnáziumban való látogatásunk során. A templom, a rendház, az iskola … mintha egy kaptafára készült volna mindkét intézmény! Csak épp a sorsuk alakult másként…

Házigazdáink kedves fogadtatása után mi is bemutattuk városunkat és iskolánkat.

Az gimnáziumot elhagyva a Dobó téren át – útközben rácsodálkozva a karcsú Minaret szépségére, és egy pillanatig megállva az énekmondó Tinódi Lantos Sebestyén szobránál – az egri várba látogattunk el, ahol az 1552-es törökök feletti dicső győzelemről meséltek a kövek. A várban, a Hősök termében és a kazamatában sétálva képzeletünkben sorra megelevenedtek Gárdonyi Géza Egri csillagok című könyvének hősei. Lelki szemeinkkel láttuk a vad ostromokat, éreztük a várvédők bátor elszántságát. Gárdonyi Géza sírjánál meghallgattuk Dobó Istvánnak a várért, a nemzetért és a hazáért mondott imáját. Ezt követően koszorút helyeztünk el az író sírjánál. „Csak a teste” – hirdeti az egyszerű fejfa, és mennyire igaz, hisz hálás olvasói szívében él ő tovább.

Az újjászületés kapujában című, óegyiptomi tárgyú emlékeket felvonultató kiállítás megtekintése után búcsút vettünk a vártól, és a Török Fürdő felé vettük az irányt. Jó volt csobbanni ebben, az Arnaut pasa által emeltetett gyönyörű, arany kupolás fürdőben, melynek különlegessége a meglehetősen ritka, radon tartalmú gyógyvíz.

Kirándulásunk első napja mozizással zárult.

egerbeni 2

Egertől hazáig

Másnap, október 29-én reggel az egri főegyházmegye székesegyházába látogattunk el. Az impozáns, klasszicista stílusú épület csodálattal töltött el mindnyájunkat. Rövid ima és zsoltáréneklés után átsétáltunk az 1956-os emlékműhöz, hol kísérőnk röviden ismertette a forradalom egri vonatkozásait. Ernesto Pinto Dal azokról, akiket a holnap megkoszorúz című versének elszavalásával és nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével emlékeztünk a forradalom mártírjaira, majd megkoszorúztuk az emlékművet.

Ezt követően buszra szálltunk, és az ismert bükki üdülőhelyre, Szilvásváradra utaztunk. A szilvásváradi állomásról kisvasúttal folytattuk utunkat a Bükki Nemzeti Park részét képező természetvédelmi területre, a Szalajka-völgybe, mely a Bükk, de talán egész Magyarország legszebb kirándulóhelye.

A kisvasút végállomásától, a festői szépségű Gloriette tisztásról gyalog ereszkedtünk vissza Szilvásváradra. A színpompás, őszi köntösbe öltözött Szalajka-völgy természeti szépsége különös élményt nyújtott számunkra. A 4,2 km hosszú völgyön átgyalogolva megcsodáltuk a különleges, természet alkotta Fátyol-vízesést, melynek lépcsőzetes gátjain fátyolszerűen lezúduló vize varázslatos látványt nyújt a látogatók számára. Hasonlóan szép élményt kínált a Sziklaforrás is.

Megtekintettük továbbá az Erdészeti Múzeumot, a dámszarvasokat és muflonokat a vadaskertben, a pisztrángtenyészet tavait és a Szabadtéri Erdei Múzeumot. Ez a szabadtéri múzeum a régi erdei mesterségeket és művelőik mostoha életkörülményeit eleveníti fel. Olyan mesterségek eszközeit, építményeit, munkafázisait rekonstruálták itt eredeti környezetükben, mint az ölfavágás, a mész- és szénégetés, zsindely-, gyanta- és üvegkészítés vagy hamuzsírfőzés. Őszi erdei sétánkon halk csobogással a kristálytiszta vizű Szalajka-patak kísért végig.

Kellemesen elfáradva érkeztünk vissza Szilvásváradra. Onnan a Maklány-völgyben található Egerszalókra vezetett utunk. A hegyre felkapaszkodva megcsodáltuk a Közép-Európában egyedülálló, csipkézett, fehér mésztufa dombot. A 65–68 Celsius-fokos melegvizű hőforrás domboldalon lefolyó vize csodálatos természeti képződményt, egy 120 négyzetméteres mészkőlerakódást, ún. sódombot épített ki. A 18 méter magas domb tetején feltörő vízből kicsapódik a mész. A lerakódás évről évre növekszik, és egyre jobban beborítja az egész domboldalt. Fehér mészkőteraszok, csipkés párkányok és mészkőfüggönyök jönnek létre, ahogy a víz megakad a talaj természetes domborulatain. Hasonló mészkőteraszok csak a törökországi Pamukkaléban, és az Egyesült Államokbeli Yellowstone Nemzeti Parkban találhatók. Megfogadtuk, hogy legközelebb az itt lévő strandon is csobbanunk egyet.

Az idő gyorsan telt, és mi lassan hazafelé indultunk. Bár mindenki roppant fáradt volt, mégis megálltunk a Hortobágyon kiállított T-34-85-ös tanknál. A tank látványától minden gyermek új erőre kapott, és pillanatok alatt birtokukba vették a harci járművet. Csüngtek az oldaláról, a tetejéről, néhány vakmerő nebuló pedig kiült a tank csövére. Aki már nem fért rá a tankra, az nemes egyszerűséggel aláfeküdt. Ujjongásukat látva hálát adtam az Istennek, hogy ezek a gyermekek úgy nőhettek fel, hogy a tank látványa nem félelmet, hanem lelkesedést vált ki belőlük, mert nem a pusztítás, a gyilkolás eszközét látják benne, hanem egy érdekes játékot!

Jókedvűen, sok-sok felejthetetlen élménnyel gazdagodva érkeztünk vissza Margittára. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy lehetővé tették számunkra ezt a nagyszerű utazást! Isten gazdag áldását kérjük a Szövetség minden munkatársának életére és tevékenységére!

Bordás Mária, a kirándulás szervezője