Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Denevérek nyomában

A Bihar, Kolozs és Fehér megye területére kiterjedő, Denevérfajok védelme a Királyerdőben, a Bihari- és a Torockói-hegységben elnevezésű, az ez év végén záruló európai uniós projekt eddigi eredményeiről számoltak be csütörtökön. A projekt adminisztrációs csapata rövid dokumentumfilmmel is szemléltette a denevérpopulációk hosszú távú védelmének fontosságát, mindazt, amit eddig tettek e védett fajok érdekében, majd a sajtó munkatársait terepre is elvitték. Így két barlangot, a vércsorogi Csigla (Ţiclului) és az esküllői barlangot látogattuk meg, amelyek denevérek seregének szolgálnak menedékhelyül

A délelőtti sajtótájékoztatón Szodoray-Parádi Farkas projektmenedzser a célkitűzéseiket, eddigi megvalósításaikat ismertette. Mint elhangzott 2010-ben a Bihar Megyei Környezetvédelmi Ügynökség az Európai Unió LIFE+ programjának társfinanszírozásával indította el ezt a projektet, partnerként pedig a Romániai Denevérvédelmi Egyesület és a Kolozsvári Emil Racoviţă Barlangkutató Intézet is beszállt. Egyébként a projekt értéke valamivel több mint 1,2 millió euróra rúg, amelyből körülbelül 640 ezret az unió finanszíroz.

 

Szodoray-Parádi és Szállassy Noémi projekt asszisztens

Szodoray-Parádi és Szállassy Noémi projekt asszisztens

 

Védelmi intézkedések

„Fő célkitűzéseink a Király-erdő, a Bihar- és a Torockói-hegység denevérpopulációinak a megóvása olyan védelmi intézkedések, tervek kidolgozása révén, amelyek hosszútávon biztosítják a bőregerek védelmét. Például így került sor 15 barlang fémráccsal történő lezárására, 40 barlang esetében figyelmeztető táblák felszerelésére, valamint 300 mesterséges odú kihelyezésére. Emellett oktató, nevelő, informáló jellegű kampányt is tartottunk a helyi közösségeknek, mivel a denevérek pusztítását az emberi tudatlanság, pontosabban a megalapozatlan tévhitekből eredő kíváncsiság okozza. Sok esetben a helyi közösségek, amelyek kapcsolatba kerülnek a denevérekkel, keveset tudnak róluk, a hiányos információkat pedig gyakran néphiedelmekkel egészítik ki, mint például azzal, hogy az ördög állatai” – részletezte a projektmenedzser. Mint hozzátette, igyekeztek mindent átfogóan megközelíteni ezt a témát, és eközben szakemberekkel önkénteseket képeztek. Az önkénteshálózat képes lesz hosszú távon is biztosítani e denevérkolóniáknak a monitorizálását.

 

Fontos szerepük van a denevéreknek

A denevérfajok védelme érdekében a turisták által látogatott barlangok belső világítási rendszerét is átalakították, néhány esetben pedig a belső turistaútvonalakon is változtattak, mivel a föld alatti szálláshelyeknek fontos szerepük van a denevérek életében. Például egyes fajok egész évben a barlangokat használják szálláshelyül, míg más fajok csak a hibernálás vagy a szaporodás idejére húzódnak be oda, de elhagyott épületek padlásain, templomok tornyaiban is fellelhetők. Mivel a föld alatti szálláshelyek a legbiztonságosabbak számukra, ott akár több száz vagy akár ezres példányszámú kolóniák találnak menedéket, éppen emiatt kiemelt figyelemmel kell védeni ezeket. Az ellenőrizetlen barlangturizmus, a nem megfelelő lezárások és belső átalakítások jelentős populációs veszteségekhez vezethetnek. A denevérek nyomon követése, vándorlásuknak megfigyelése céljából befogtak néhány példányt és meggyűrűzték azokat. Ez a módszer Romániában egyelőre egyedülállónak számít. A projekt csapata arra is felhívta a figyelmet, hogy ezek olyan éjszakai, rovarevő emlősök, amelyeknek hatalmas szerepük van a biológiai egyensúly fenntartásában.


Terepszemlén voltunk

A projekt keretében konkrétan hét denevérfajról van szó: a nagy- és a kispatkós denevérről, a közönséges, a hegyes orrú, a pisze, a nagyfülű, és a hosszú szárnyú denevérekről. Ezekből néhányat láthattunk is az igen kalandos terepszemlén. Már induláskor kisebb akadályokat kellett megoldani, ugyanis a kiruccanást szervező cég a megbeszéltnél véletlenül egy órával későbbre rendelte meg a mikrobuszt, így végül a projektet vezető csapat terepjáróival vágtunk neki a kirándulásnak. Egyébként olyan helyeken jártunk, ahova más járművel fel sem juthattunk volna, legfeljebb a jó öreg, mindig kéznél lévő „lábbusszal”. Szép tájak, dombok ölelésében kanyargó, majd egyre járhatatlanabbá váló hegyi utakon jutottunk el először a vércsorogi Csigla barlanghoz, majd az esküllői barlanghoz. Mögöttünk az út pora homokszínűre festette a tájat és a kocsikat is. A különböző megyékből – Arad, Bihar, Kolozs, Szatmár, Hargita, Kovászna – érkezett szervezők elemlámpával felszerelt védősisakokat osztottak szét az ülőmunkához szokott újságírók között, majd az irányt a völgyben megbúvó barlang felé vettük, amelyhez a meredek lejtőn a biztonság kedvéért csak kötélbe kapaszkodva lehetett lejutni. A rövid, de erőt feszítő ereszkedés megérte a látványt, és nem utolsósorban a barlangban lévő hűsölést. Legalább húsz fokkal volt enyhébb odabent az idő, mint kint a tűző napon. Úgy száz méter megtétele után a göröngyös, sáros talajon egyensúlyozva elértük az ott élő denevérpopulációt. Élő tapétaként csüngtek a mennyezeten, és érkezésünkkel megzavarva őket sorra röppentek a kijárat irányába. Eközben Szodoray-Parádi Farkas elmondta, hogy Romániában 32 denevérfaj él, és mindannyi szigorúan védett faj mind a román törvény, mind pedig az európai uniós törvények által. Sőt, külön denevérvédelmi egyezmény is létezik Európában. Éppen ezért fontosak a védett területek kijelölései a denevérfajok védelme érdekében, mivel azoknak a civilizáció terjeszkedésével leszűkül az életterük. A projekt célja pedig pont ennek a megakadályozása.

Sükösd T. Krisztina