Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Délvidéki életképek

A volt Torontál vármegye székhelye Nagybecskerek szép, levegős központjában emelkedik a római-katolikus székesegyház, büszke hirdetője a magyar múltnak. Nem messze tőle a Miasszonyunk zárdakápolnája, mellette leánykollégium működik, magyarországi segédlettel. Ugyancsak a város központjában a piarista gimnázium temploma árválkodik szó szerint, ugyanis évente csak egyszer használja a magyarság. Szembe a székesegyházzal a színház épülete ad helyet a magyar Madách Amatőr Színháznak. Esti operett előadásuk tetszetős, tartalmas, kedves múltidéző.

delvideki 1

Nagybecskereken, Muzslyán, Erzsébetlakon és mindenfelé olyan magyarokba ütközünk, akik megszervezték önmagukat. Segítik, támogatják egymás kezdeményezéseit, rendezvényeit. A még megmaradottak, az el nem vándoroltak lelkesen hiszik, hogy van még magyar jövő a Délvidéken. Bennünket is ők látnak vendégül.

delvideki 3

Hat nemzetiség lakik, próbál meg élni egy településen, Erzsébetlakán. Magyarok, szerbek, szlovákok, horvátok, bosnyákok, még kevés német is. Bizonyára mindannyian hisznek megmaradásukban. A kommunikáció, a társalgás közös nyelve a szerb. Az utcákon, információs táblákon, intézmények falain csak elvétve látni magyart, mindenhol a szerb dominál. Ismerősünk meséli, hogy van munkahely, ahol nem csak megkövetelik a szerb nyelvet, de nyilatkozatot is íratnak alá az alkalmazottakkal, hogy csak a többség nyelvén beszélnek egymás között is! Kérdezősködöm, tanulják-e egymás nyelvét az együttlakó nemzetiségek? Nincs új a nap alatt! A magyarok szívesen megtanulják a többiek nyelvét. A magyart azok, akik menni akarnak! Ám kivételek is akadnak, ha csak kevesen is.

delvideki 2

Erzsébet-napi búcsúra vagyunk hivatalosak római-katolikus templomba. Szándékosan nem írok a vallási felekezet elé magyart! (Mint vendéglátóink elmondták a településen a római-katolikus mellett még horvát templom is van.) Megtelnek a padsorok, még állóhelyek is alig vannak a máskor szinte üres templomban. Megjönnek az egyházi vezetők, hatan, a püspökkel az élükön. Ügyes gyerekkórus hangolja ünnepre az egybegyűlteket, szépen, rátermetten, magyarul.  A püspök kezdi az Erzsébet napi misét, szerb nyelven beszél. Magyarok, szerbek, horvátok, bosnyákok és németek is vannak a templomban. Hogy befejezte a mondanivalóját, magyarra vált. És mondja, emlegeti a magyar II András király lányának, Árpád-házi Szent Erzsébet életútját, cselekedeteit. Értem, érzem, hogy a szerb prédikációban nem ezek a szavak hangzottak el. Hiányzott András király, Magyarország, az Árpád-ház. Rákérdezek vendéglátónktól. Igen, így van, mosolyodik el. A gyerekkórus felváltva magyar és szerb nyelvű vallási énekeket ad elő. Amikor elhangzik a „Békével menjetek haza” egy női hang elkezdi az „Isten áld meg a magyart”. Szinte markolni lehet a feszültséget. Belekapaszkodunk a nemzeti imába, férfiasan keményen, és láss csodát a templom falainak ismerős a bizonyára rég nem hallott dallam, fohász. Visszhangozzák az éneket. A papok állnak, mi énekelünk.

Zavaros, tétova tekintetű emberek között felemelt fejű magyarok vonulnak lassan haza.

 Gábor Ferenc,  Köröstárkány