Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Decemberi őrület

Szegény megboldogult nagyanyáim mondogatták olykor, hogy megládd, fiam, az ördög, amikor már tudni fogja, hogy csak kevés ideje maradt hátra, még az ünnepeket is el fogja venni az emberektől, nemcsak a békességet.

Nem áll szándékomban világvégi jóslatokba bocsátkozni, de így, december derekán egyre többször jutnak eszembe nagy-nagy igazságot hordozó szavaik.

Az utóbbi évtizedekben minden karácsony előtt valami észbontó őrület folyik a világban. Az emberek olyanok, mintha űzné őket valami fergeteges, megfoghatatlan, tőlük teljesen függetlenül működő észveszejtő energia. Mindenki lót-fut, tolong, vásárol, halmoz, rendez, szervez, és olyan dolgokat erőltet, amelyek amúgy a kutyának se kellenének. Csak arra jók, hogy eltereljék a lényegről a figyelmet. A lényegről, ami ilyentájt éppen ennek ellenkezője kellene, hogy legyen: lenyugvás csendesség, önvizsgálat, jóvátétel, szeretet, megbocsátás, hálaadás. De ezek helyett egyesek folyton másokat kapacitálnak, elcsenve tőlük a lélek elcsendesedésére szánt időt, azért, hogy feltölthessék kirakatrendezvényeik nézőtereit, egyik helyszínről a másikra mozgatva ugyanazt a célközönséget: szülőket, nagyszülőket, diákokat, nyugdíjasokat.

Az év folyamán egy másik tendencia is jól kivehető volt, bár utóbbinak semmi köze nincs a kommersz szintre silányított ünnepekhez. Ugyanis vasárnaponként rendezvényektől hemzsegett a megye minden kis- és nagytelepülése. Hogy, hogy nem, de vasárnapra mindig be voltak fogva a köztisztviselők, illetve a költségvetésből fizetett más alkalmazottak is, hogy vagy süssenek-főzzenek valamilyen feneketlen gyomrú disztingvált társaságra, vagy szervezzenek-rendezzenek valami hangzatos, az önkormányzati vezetők imázsát építő össznépi megmozdulást.

Mondogattam is magamban nemegyszer: lám, hogy is telhetne el vasárnap anélkül, hogy a legnagyobb forróságban ne kellene rohangálnia a fél falunak vagy városnak valamilyen pártrendezvény megszervezésének érdekében.

Akár az átkos rendszerben. Amikor pionírként, majd később alkalmazottként is megtapasztaltam, hogy a jól megfizetett pártaktivisták hogyan vettek el tőlünk minden ünnepet, hogy elvonják az embereket családjaiktól, a templomtól, az együttléttől. Manapság is ugyanaz folyik évek óta. Szinte hátborzongató a hasonlóság.

De miért is csodálkozunk ezen, hisz a mai vezetők zöme azon ideológián nőtt fel. Lefoglalni az embereket, elterelni a figyelmüket, ne legyen idejük gondolkodni az erőltetett pártideológia dőreségein, annak következményein, baklövésein. Rá kell őket nevelni, hogy ne legyen önálló gondolatuk, ne éljenek önálló életet, csak amit megmond nekik a mindenkori helybéli kisisten vagy balkáni csúcsvezetés.

Karácsony jön. Sokan lerohantuk már a lerohanni valót. Azt a kevéske szabadidőt, ami még megmaradt, ne adjuk oda, ne áldozzuk fel az ünnepi köntösbe bújtatott, erőltetett menetű kényszercsődületek oltárán.

A vasárnap, a karácsony és minden hasonló ünnep a lélek szigete. Ne váltsuk aprópénzes őrületre, hosszú hajú futó bolondériákra, amelyek kimerítenek, kiürítenek, leharcolnak, belefárasztanak mindenbe, mire eljön az idő, hogy örülhetnénk az Úrban. Válasszuk ezek helyett a Szentlélekkel való csendes feltöltődést, és hagyjunk magunknak időt a jászlak szénaillatára is, amelyet a Gondviselés nem azért küld szét szerte a világba, hogy az adventi, avagy a karácsonyi kapacitálások, vásárok zsivaja távol tartsa tőlünk annak mennyei aromáját.

Sütő Éva