Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Csuhai István: a Jelenkortól az Élet és Irodalomig

Csuhai István irodalomkritikus, szerkesztő, az Élet és Irodalom versrovatának vezetője, a Jelenkor volt főszerkesztője volt a rendhagyó módon csütörtökön megtartott Törzsasztal vendége. A megjelenteket Szűcs László, Várad irodalmi és kulturális folyóirat főszerkesztője köszöntötte, majd Kőrössi P. József, az estek házigazdája kérdezte a vendéget a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesboltban.

csuhai

Csuhai István Szegeden végezte el az egyetemet katonai szolgálatának letöltése után, mivel annak idején páros években Budapestre, a páratlanokban pedig Debrecenbe vagy Szegedre lehetett felvételizni, ezen a három egyetemen volt csak magyar–angol szak. Szegedet valamennyire ismerte, ott ugyanis tartottak előképzéseket fizikai dolgozók gyermekeinek, aztán pedig „ott ragadt”, pedig kollégái közül sokan mentek el, hogy Budapesten folytassák tanulmányaikat. Meghatározó ember volt számára az akkor még egyetemista Szőnyi Etelka és Szigeti Csaba, utóbbi vitt be egy óráján irodalmi folyóiratokat az előkészítősöknek, így lett 1979-től olvasója lett az Élet és Irodalomnak, a Jelenkornak és az Életünknek, mesélte Csuhai István. Az egyetem viszonylag védett világában alapította meg Takács József 1984-ben a Harmadkort – ezt Kőrössi P. József viszonyításként az Echinoxhoz hasonlította –, ennek lett a szerkesztője Csuhai. Ekkor megismerte kortársai többségét, ez a Jelenkornál hatalmas többlet lett, mondta a vendég, aki azt is hozzátette, ezekben az években honosodtak meg a felolvasóestek.

Az egyetem után első házassága révén került Pécsre, egy hétig a Baranya megyei könyvtárban dolgozott, majd a Jelenkor tördelőszerkesztője lett. Ez a munka az ólomszedés idején nagyon „taktilis viszony” volt, mondta Csuhai István, aki Parti Nagy Lajost váltotta a hagyományosan hármas felépítésű – tördelőszerkesztő, olvasószerkesztő, főszerkesztő – szerkesztőségben. Még Szederkényi Ervin főszerkesztő hívta a laphoz, azt még megtudta tőle, hogy Csokonai Lili álnéven valójában Esterházy Péter írt, d együtt már nem dolgoztak Szederkényi halála miatt. Beszéltek a Jelenkor Csordás Gábor nevével fémjelzett korszakáról – erről maga Csordás Gábor is beszélt januárban a Törzsasztalnál –, annak eredményeiről és konfliktusairól is. Csuhai István 1991-ben lett a Jelenkor főszerkesztője, majd 1999-ben egy év londoni élet következett, feleségével, Gács Annával (aki novemberben járt a Törzsasztalnál) ezt követően, 2000-ben került a meghívott az Élet és Irodalomhoz, a versrovat vezetőjének.

„Nehéz dolog az élő költő, halott költő. (…) A költő a halála után pokolra kerül, talán lesz purgatórium és keveseknek a paradicsom, ők kerülnek be az irodalomkönyvekbe” – válaszolta egyik kérdésre Csuhai István, majd hozzátette, megeshet, hogy 30 év múlva hírüket sem ismerik azoknak, akiket ma piedesztálra emelnek, míg 50 év múlva egy ma szélárnyékban lévő költőről kiderülhet, hogy korának legnagyobbja volt. A felolvasás sem maradt el, Csuhai István a blogján is olvasható, Az én Weöres Sándor-évszázadom című írását hallhatta a közönség, ebben a Weöres Sándorral történt találkozást örökítette meg a szerző.

Választ kerestek arra a kérdésre is, amelyet már Kőrössi P. József többeknek is feltett: mi lehet az oka, hogy bár egységes magyar irodalom van, a Magyarország határain kívül élő szerzőkre kevés kivétellel nem figyelnek fel a magyarországi olvasók, akkor sem, ha a szakma jól viszonyul hozzájuk. Csuhai István válaszul elmondta: szerinte egyrészt a versektől nehezebb elvárni áttörést, mert magyarországi értelmezésben a vers rosszabb lábakon áll, mint a próza, illetve „most nem az irodalom az, amire odafigyelnek az emberek”.

F. N. L.