Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Csendes csodát láttunk – RIPORT

A ma embere látványos, tűzijátékos, hangosbemondós csodákat vár, talán egy szerényen égő csipkebokor már meg sem győzné arról, hogy itt valami hétköznapjainkon túlmutató történik. Pedig a csoda, az emberség és a szeretet csodája itt van közöttünk, de többnyire halk léptekkel jár.

Amikor Kerekes József, a várad-rogériuszi református gyülekezet lelkésze elmondta, hogy egy sanyarú sorsú asszony hat gyermekét keresztelik meg egyszerre a gyülekezetben, és lehetőséget nyújtott rá, hogy elbeszélgessek a nőszövetség tagjaival, még nem tudtam, hogy a hétköznapi csodák egyikével találkozom. Miután befejeztük a beszélgetést, önkéntelenül is az ige szavai jártak az eszemben: „Bizony, mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, velem cselekedtétek meg.” (Máté 25,40)

A rogériuszi református templom előterében hétfőn a nőszövetségi tagok készítették a csigatésztát. Közülük „raboltuk el” rövid beszélgetésre Tiponuţ Erzsébetet, hiszen ő volt az, aki „megtalálta” azt a gyermekeit egyedül nevelő asszonyt, nevezzük Annának, akinek hat gyermekét tegnap délután keresztelték meg a rogériuszi gyülekezetben.

Árvaházban írni-olvasni megtanulhatott volna

A májusi Szeretethíd adományosztása során figyelt fel Anna lakcímére, és mivel tudta, hol van a lakás, megkereste az asszonyt, majd eljött vele a csomagért – mesélte Tiponuţ Erzsébet. Anna akkor elmesélte, hogy egyedül neveli hat gyermekét, akik közül a legidősebb 12 éves, a legkisebbik hathónapos. „Azóta a nőszövetség is felkarolta, ruhákat, cipőket, élelmet viszünk nekik. Az ott lakó szomszédok is segítenek, az egyik család hetente kétszer tejet visz, a szomszédasszony sokszor főz egy fazék ételt, én úgyszintén minden héten viszek nekik meleg ennivalót, a szomszédom minden nyugdíjkor vásárol cukrot, olajat, rizst, élelmiszereket” – meséli Erzsébet. Anna egyik  szomszédasszonyától megtudták, hogy a gyermekek meg sincsenek keresztelve, és az asszony sem tudott arról, hogy tartoznak-e bármelyik gyülekezethez. Ami nem csoda, hiszen mint kiderült, ők nyolcan voltak testvérek. Amikor Anna nyolcéves volt, meghalt az apa, az anyjuk pedig négy gyermekét árvaházba adta, négyet pedig, köztük Annát, egyszerűen kicsapta az utcára. „Sokszor esett a hó, fagyott, jég volt és a kanális tetején aludt. Iskolába se járt, azt mondja, ha legalább ő is árvaházban lett volna, megtanult volna írni-olvasni. A nevét épp le tudja írni” – idézte az asszonytól halottakat Erzsébet.

csendes 1

Tiponuţ Erzsébet, Ţicală Ildikó és Kósa Gyöngyi

Havi hatszáz lej

Anna két legnagyobb gyereke kisegítő iskolába jár, ami már azért is jó, mert ott háromszor kapnak enni, a most hatéves harmadik gyermek is oda megy, a kicsik pedig még otthon vannak. Anna minden jövedelme a kétszáz lej segély, valamint a négyszáz lej körüli „gyermekpénz”. Ennek ellenére eltökélt szándéka, hogy maga neveli fel a gyermekeit, magyarázza Erzsébet. „Amennyit ő meg tud adni, ami tőle telik, azt megadja a kicsiknek, és mindig hangsúlyozza, hogy nem szeretné elveszíteni a gyermekeit, nem szeretné, ha elvennék tőle őket, sem azt, hogy az utcára kerüljenek.

Fedél van a fejük felett, ugyanis egy kétszobás albérletben élő család megsajnálta őket, és az egyik szobába befogadták őket. Segélykor megveszi Anna a rá eső ötven eurót, ad a költségekbe is, nem sok marad nekik. Mint ő mondja, két „férje” volt, a három nagyobb gyermeknek az első az apja, a három kisebbnek a második. Őt akkor hagyta el, amikor a legkisebb, most féléves gyermekét várta, mert a férfi ütötte-verte őket, és úgy gondolta, inkább egyedül neveli fel a gyermekeket – rajzolódik ki előttünk az asszony sorsa. Először egyedül költöztek egy lakásba, de azt nem bírták fizetni, onnan kerültek jelenlegi helyükre. Az a lakás is egy román hölgyé volt, az ő unokája adta ki albérletbe annak a családnak, aki befogadta Annáékat is.

A keresztség jegyében

Miután megtudták, hogy a gyermekek nincsenek megkeresztelve, beszéltek Kerekes József tiszteletessel, és keresztszülőket is kerestek. Mikor erről beszélgettek Kósa Gyöngyivel, a nőszövetség elnöknőjével, ő is elvállalta az egyik gyermek keresztszülőségét, és Erzsébet Kanadában élő lánya és egy fodrásznő ismerőse is jelentkezett keresztszülőnek. A hat gyermeket csütörtökön, a rogériuszi templomban fogadták be a református egyház közösségébe. Bár erre nem kérdezünk rá, Erzsébet és Kósa Gyöngyi nőszövetségi elnök és Ţicală Ildikó alelnök szavaiból egyértelműen kitűnik, hogy továbbra is segítik majd a családot. Erzsébet még elárulja, hogy abban a lépcsőházban, ahol Annáék élnek, csak román családok laknak, de példásan segítik az asszonyt, sőt ők szóltak arról is, hogy meg kellene keresztelni a magyar gyermekeket.

csendes 2

A szegénység embersége

Tisztelet a kivételnek, de rendszerint minél többje van valakinek, annál nehezebben nyújt segítő kezet másoknak, míg a szerényebb körülmények között élők talán hamarabb gondolnak embertársainkra. Beszélgetésünk alatt Erzsébet két megható esetet is említ. „Ma egy hete vittünk nekik, mivel valaki hozott egy szatyornyi gyermekcipőt, nagyon jó kis bőrcipőket, azokat ott hagytuk, próbálgassák fel, hogy melyik gyermeknek mi jó. Ami nem volt jó, összeszedte, és azt mondta: tessék visszavinni, hátha valakinek még jó lesz, tehát még arra is gondolt, hogy másnak is szüksége lehet rá. A második eset akkor történt, amikor először vitte Gyöngyi a paplant nekik, tudta, hogy hat gyermek van, és vitt perecet is. Elkezdte kiosztani a perecet, és számolt, majd megjegyezte: Anna, azt mondtad, hogy hat gyermeked van, hát itt most hét van. Ott volt a szomszéd kislány is. Erre azt mondta az anyuka, hogy tessék annak is adni, az is gyermek.”

Sokan csendben cselekszik a jót

A családot egyébként a Caritas Catholica is segíti, hangsúlyozza Erzsébet, ők is a katolikus segélyszervezet által szereztek tudomást róluk. Onnan legutóbb egy gyermekkocsit kaptak, ha sétálni vagy a parkba mennek, mind a kisbabának, mind a három éves gyermeknek szüksége lehet rá, neki ugyanis beteges a lába. Annát is műteni kellene, neki sérve van. Erzsébet ugyanakkor azt is elmondja, hogy bármikor be lehet menni a lakásba, annak ellenére, hogy heten élnek a szobában, ott rend és tisztaság van, és a gyermekeket is mindig tiszta, rendben tartott ruhákban látni az utcán. Szivacsmatracot, paplant is kaptak, hiszen Anna elmesélte, hogy a földön aludtak, és annak ellenére fáztak, hogy volt fűtés a lakásban. A gyermekeknek keresztelői ruhácskákat vásároltak…

Befejezzük a beszélgetést Erzsébettel, miközben csatlakozunk Kósa Gyöngyi nőszövetségi elnökhöz és Ţicală Ildikó alelnökhöz. A hölgyekkel még váltunk néhány szót a családról, végül pedig elmondják: ők szívesen fogadják a további felajánlásokat, és az adományokat eljuttatják a családhoz. Aki tehát teheti, az a rogériuszi református templomhoz viheti el adományait, a nőszövetség tagjai pedig gondoskodnak arról, hogy azok eljussanak a hat gyermekét egyedül, de tisztességben nevelő édesanyához. Tartós élelmiszereket, ruhaneműket, tanszereket, tisztálkodási eszközöket, akár játékokat is szívesen fogadnak, hiszen a héttagú családnak minden jól jöhet.

Fried Noémi Lujza

csendes 3

A váradrogériuszi templomnál várják a felajánlásokat