Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Családi hagyományt teremtenek

Napjainkban egyre ritkábbak a „nagy családok”. A mienk az volt, mert hatan voltunk testvérek. És összetartó, jó testvérek voltunk.  Áldott emlékű szüleink – Kiss Ernő és Pataky Júlia – a szeretetet, békességet tartották a legfontosabbnak a családban. Így neveltek minket is. Sajnos, már csak ketten vagyunk. Úgy gondoltuk, hogy a mi feladatunk összefogni a családot, ápolni azt a szellemet, amit kaptunk. Így született meg az unokatestvérek találkozásának gondolata, amit két évvel ezelőtt meg is valósítottunk otthon, Nagyszalontán. Már akkor elhatároztuk, hogy a találkozót kétévente megismételjük.

A legidősebb és legfiatalabb családtagok

A legidősebb és legfiatalabb családtagok

Az idei, II. Unokatestvér-találkozó színhelye a váradszöllősi református templom parókiája volt. Aki tehette, eljött Veszprémből, Budapestről, Nagyszalontáról, Borsról, Nagyváradról.

Először bementünk a templomba, ahol Szűcs Imre lelkipásztor ismertette a templom rövid történetét, majd megáldotta a családot. Megnézhettük a gyülekezet „kincsét”, a Váradi Biblia hasonmás kiadását, a gazdag varrottasokat. Ezután megmutatta az épülő parókiát és paplakot. Később asztalt terítettünk a gyülekezeti teremben, ahol előkerült a sok finomság, amit vittünk.

Felnőttek és gyermekek egyaránt örültek egymásnak. Míg a felnőttek beszélgettek, beszámoltak az életükben történt eseményekről, a gyermekek labdáztak, célba dobtak, vagy kimentek a közeli játszótérre hintázni. A nagyobbak lufi-szobrászatra tanították egymást. Egyeseknek a szöcske-fogás, másoknak a lufis-vizes kísérletek nyújtottak maradandó élményt. Kacagástól volt hangos az udvar. A család legfiatalabb tagja, Lilike, az előző találkozón még „pocaklakóként” vett részt, így természetes, hogy most ő volt a főszereplő, a kedvenc.

Két fiatal sikeresen felvételizett az egyetemre. Lilla megmutatta a rajzait, amelyekkel felvételt nyert a grafika szakra. Zsolt pedig gitározott nekünk.

Jó volt látni a cseperedő, alakuló gyerekeket, fiatalokat, ahogy játszottak, beszélgettek, barátkoztak egymással. Sok-sok fénykép készült a meghitt pillanatokról.

A család

A család

Az egyik unokatestvér felfrissítette a korábbi emléklapot – amely tartalmazza mindenki elérhetőségét, telefonszámát, címét, – a másik fényképes családfát készített. Ezekből minden unokatestvér kapott egy-egy példányt, akárcsak a fényképekből. A gyermekek gyermeklapokat, meséskönyveket kaptak. Mindenki hozzájárult, ahogyan és amivel tudott, hogy emlékezetessé tegye ezt a napot.

Jó volt együtt lenni a „nagy családdal”, kikapcsolódtunk és feltöltődtünk. Az összetartozás ezúttal is erősödött. Remélem, két év múlva újra lesz találkozónk.

Más családoknak is jó szívvel ajánlhatom: egy napra megállni a rohanásban, és egymásra figyelni… Higgyék el, érdemes.

Barabás Zsuzsa