Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Buzánszky Jenő is csatlakozott a mennybéli Aranycsapathoz

Szomorú hír kapott szárnyra vasárnap este és terjed el futótűzként a focibarátok körében: meghalt Buzánszky Jenő, a legendás Aranycsapat utolsó tagja.

Buzanszky portre

Az utóbbi években visszajáró vendég volt Nagyváradon az egykori kiváló labdarúgó, aki nagy örömmel vett részt a Partium FC Jótékonysági Sportbálján, ahol a „Parkett ördöge” címet is megkapta, miután fiatalokat megszégyenítő módon ropta a táncot.

2011. novemberében jelen volt a Régi idők focija nevet viselő gálán, amellyel a Magyarországon és Romániában egyaránt bajnoki címet szerző Nagyváradi Atlétikai Club megalakulásának 100. éves évfordulóját ünnepelték. Az akkor 86 éves sportlegenda az aranylabdás Albert Flóriánnal közösen végezte el a kezdőrúgást az Erdélyi Öregfiúk és a Magyar Öregfiúk közötti találkozón. Buzánszky Jenő fővédnöke lett volna az idei Partium FC sportbálnak, amelyre február 7-én kerül sor, ám ezúttal már nem lehet jelen a Partium Keresztény Egyetem deísztermében sorra kerülő jótékonysági rendezvényen. Hiányát nemcsak a magyarországi, hanem az erdélyi focibarátok is érezni fogják.

„Jenő bácsi fontos szerepet játszott a Partium FC életében. Mindig örömmel vállalta el a jótékonysági sportbál védnöki tisztségét, ő volt az örökös résztvevő, akiből sajnos örökös hiányzó lett. Csodáltuk, hogy mennyi energiája van, hiszen miközben a fiatalok már rég visszavonultak, ő szinte mindig hajnalig ropta a táncot, s az utolsók között ment el a bálról. Nagy fajdalommal tölt el a távozása, s az, hogy idén már nem üdvözölhetjük körünkben” – mondta lapunknak Tőkés Máté, a Partium FC elnöke.

Buzánszky Jenõ; Jenei Imre;

Szerette Váradot

A mindig vidám és közvetlen Jenő bácsival (így nevezték váradi tisztelői) többször is volt alkalmam találkozni, s mindannyiszor élmény volt vele beszélgetni. Többször is elmondta, örömmel tér vissza Váradra, ahol kedves barátokra lelt. Bár jómagam nem lehettem tanúja az egykori világverő gárda sikereinek, első találkozásunkkor büszkén mondtam el neki az Aranycsapat leghíresebb összeállítását, amelyet gyerekként édesapámtól tanultam meg. Alig kezdtem el beszélni, amikor kívülről fújtam a legendás csapat összeállítását: Grosics Gyula (1926–2014) – Buzánszky Jenő (1925–2015), Lóránt Gyula (1923–1981), Lantos Mihály (1928–1989) – Bozsik József (1925–1978), Zakariás József (1924–1971) – Budai II László (1928–1983), Kocsis Sándor (1929–1979), Hidegkuti Nándor (1922–2002), Puskás Ferenc (1927–2006), Czibor Zoltán (1929–1997). Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv (1906–1986). Most már újra együtt a nagycsapat, igaz nem a földi zöld gyepen, hanem az égi labdarúgópályán.

Buzanszky Jeno 2 melegitoben

Utolsóként távozott

Buzánszky Jenő december 12-én került az esztergomi kórházba, ahol megoperálták. Karácsonyi ünnepségekre, megemlékezésekre szóló meghívásainak azt követően már nem tudott eleget tenni. A műtét után az intenzív osztályra került, állapota négy nappal a beavatkozás után is kritikus volt. A rákövetkező héten ismét meg kellett őt műteni. Szenteste előtt két nappal ifjabb Buzánszky Jenő arról tájékoztatta az édesapjáért aggódókat, hogy a beteg percekre magához tér ugyan, és kommunikál is, a beszéd azonban nagyon nehezére esik. A karácsonyi ünnepek után, de még szilveszter előtt a volt klasszis az intenzív osztályról a belgyógyászatra került, szervezete nagyon legyengült, hangulata ingadozó volt. Minimális ételt és italt fogyasztott.

A legendás Aranycsapat kezdő tizenegyéből utolsóként távozó Buzánszky Jenő vasárnap este, román idő szerit kilenckor hunyt el. A dorogi stadion – amelyben 1947 és 1960 között játszott – 2010 óta a nevét viseli. Az 1954-es svájci vb-n ezüstérmet szerző magyar válogatott keretéből Várhidi Pál és Tóth József él még.

 

Világszerte megemlékeztek róla

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség honlapján a tegnap esti FIFA-gála felvezetése kapott főszerepet, Buzánszky Jenő haláláról még vasárnap beszámoltak. A cikkben megemlítik, hogy az 1950-es évek legendás együttesének (Mighty Magyars) utolsó tagjaként távozott. A megbízható védő híres volt a támadásokat segítő előretöréseiről, beadásairól.

Az európai szövetség (UEFA) tegnap reggeli írásában számolt be Buzánszky haláláról, a „Magical Magyars” névvel is illetett Aranycsapat jobbhátvédjéről megjegyzik, hogy egyedüliként maradt meg vidéki klub játékosának pályafutása során. Kiemelik olimpiai győzelmét, részvételét az ezüstérmet hozó 1954-es vb-n, de említést kap, hogy ott volt a pályán az Anglia felett aratott két felejthetetlen győzelem, a 6–3 és a 7–1 alkalmával.

A német Spiegel annyit tesz hozzá a halálhírhez, hogy az 1954-es vb-döntőben kezdőként pályára lépő magyar csapat, a Wunder-Elf utolsó tagjaként hunyt el Buzánszky. A berni csoda – a németeknél így nevezik a számukra vb-aranyat hozó döntő mérkőzést – győztesei közül ketten élnek még, Horst Eckel és Hans Schäfer.

Boros Péter

Buzánszky Jenő

Született: Újdombóvár, 1925. május 4.

Posztja: védő

Klubjai: Dombóvári Vasutas, Pécsi VSK (1946–1947), Dorogi Bányász (1947–1960)

Válogatottság/gól: 49 mérkőzés/0 gól

1945–1946-ban elvégezte a MÁV Vasúti Tisztképzőt, 1964-ben szakedzői oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán. Kezdetben a MÁV-nál, majd 1947-től 1978-ig a Dorogi Szénbányáknál dolgozott.

Sportolói pályafutását a Dombóvári Vasutasnál kezdte, azután a PVSK, később a Dorogi Bányász játékosa volt. Összesen 274 NB I-es mérkőzésen futballozott.

Szerepelt az Évszázad mérkőzésének nevezett londoni találkozón, amelyen az Aranycsapat 6–3-ra győzött Anglia ellen. 1952-ben, Helsinkiben tagja volt az olimpiai bajnokcsapatnak, 1954-ben ezüstérmet nyert a svájci világbajnokságon. 1960 és 1973 között edzősködött.

Az 1990-es években különböző vezetői posztot töltött be a Magyar Labdarúgó-szövetségben.

2011. április 26-án Grosics Gyulával együtt átvette a Nemzet Sportolója elismerést.

2014 novemberében – a vívó Nagy Tímea társaságában – beválasztották a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagjai közé.

Sikerei, díjai

Olimpiai játékokon aranyérmes: 1952 (Helsinki)

Világbajnokságon ezüstérmes: 1954 (Svájc)

Munka érdemrend (1953)

A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[6]

Olimpiai érdemérem (1986)

Dombóvár díszpolgára (1991)

Dorog díszpolgára (1993)

A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1993)

A Dorogi FC Örökös Tagja (1999)

Csik Ferenc-díj (2001)

Szent István-díj (2007)

Prima Primissima díj (2010)

A Nemzet Sportolója (2011)

Emberi Méltóságért-díj (2014)