Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Bözsi néni víziója

Érmellék-járó utamon Bözsi néni, a mindentudó, egyik alkalommal újfent utánam szólt és odaintett magához, hogy elmondja nekem észrevételeit a nagypolitikával, illetve a hazai piacgazdasággal kapcsolatban. Csak úgy, mint máskor.

Állj csak meg egy kicsit, ides – mondja tehát ismét, amint éppen kint ácsorog a kiskapuban, botjára támaszkodva, kockás posztó cipőbe bujtatott lábbal.

Na mi a baj a világgal, Bözsi néném, kérdem, mint aki máris biztos abban, hogy Bözsi néni, a nagy bölcsességek tudora megint megosztja velem észrevételeit, meglátásait.

Na, idefigyelj „kisjányom” – kezd bele a mondókájába, miközben betereli az udvarra Csurit, a kutyát, aki éppen az ott elrobogó helybéli tiszteletes kocsikerekének készült nekiveselkedni.

A múlt vasárnap felavatták a boncházat vagy mi a nehézségtörést… a halottasházat, na. Mondom, elbicegek már odáig, tudod, ez a jobb lábam már nagyon nehezen járódik. De csak elmegyek már, megnézem, mi a nehézséget lehet azon avatni. Hát, drága kisjányom, olyat láttam, hogy mióta kétágú vagyok, bizisten nem találkoztam még ilyen csudasággal. Hogy felszentelni, még valahogy csak megértem. De nemzeti színű szalagot kötni a kiterítő ház ajtajába, és nagyokat mondani előtte, na, ez már nem az én eszemnek való, gyermekem. Mondom is magamba: na, Bözsi, nagy tisztességben lesz részed, ha meghóttál. Parlamentáris urak törik neked az utat az öröklét ösvényén. Hát mondd meg már, normális ez a világ, fiam? Éppen elgondolkodtam itt magamban, ha teszem azt egy új Szent Mihály lovát, vagy egy úgy gyászkocsit kéne venni, na az lenne csak az igazi látványosság! Oszt’ mielőtt elindulna a halottért, felavatnák. Na, egyem meg a szívedet, az lenne csak a nagy üzlet, jó politikusi fogás. Egyre bolondabb ez a világ, ides! – jelenti ki megingathatatlan meggyőződéssel.

Elgondolkodom magam is az abszurd helyzeten, és már látom is valamelyik Bihar megyei képviselőt, amint ebben a szürreális, groteszk, bözsinénis vízióban vagdalja a szalagot a gyászkocsi lőcsénél.

El tudom róluk képzelni, hogy maholnap az örökéletre játszanak, azaz nélkülük még az üdvösség sem lesz már elérhető bárkinek.

Ahogy elmenőben még megegyezünk Bözsi nénivel abban, hogy bizony megérett a világ a megváltásra, valahogy a megmosolyogni való kedvem is elpárolog. Az ésszerű világot lassan felváltja a bizarrá deformált valóság. A disztingválás és a történések szűrése, megítélése pedig nem lesz célszerű senkinek.

Utóbbiak lassan a Bözsi néni félék kiváltságai maradnak. Hisz rajtuk már nem fog a hülyeség, és rossz szemük dacára is átlátnak a szitán…

Sütő Éva