Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Betlehemmel jártunk

„Betlehemet hoztunk, társaim kint várnak,/ bébocsáttatásra, mert hát nagyon fáznak./ Mit felel, jó gazda, békéredző szónkra,/ Bébocsát-é münket keresztyén házába?”

betlehemmel 1

…kérdezték a margittai Horváth János Elméleti Líceum hagyományőrzői, akik decemberben számos helyre bekopogtattak, hogy a betlehemezés népszokását megelevenítve újra felfedeztessék a karácsonyi ünnep lényegét.

Ötödik éve már, hogy iskolánk, a Horváth János Elméleti Líceum, lelkes diákjaiból alakult Betlehemi Csillagok nevet viselő csapat bekapcsolódott a SzékelyKapuk–ZöldKapuk nemzetközi betlehemezős versenybe. Azóta minden évben vállaljuk, hogy megtanulunk egy 20–25 perces derűs, néprajzilag is értékes betlehemes játékot, ha lehet, akkor hangszeres kísérettel, pásztortánccal fűszerezve, amit aztán a versenykiírás értelmében, igyekszünk minél több helyen előadni.

A felkészüléssel és előadással járó sok vidám, mulatságos vagy épp felemelő pillanat, a tagok közösséggé formálódásának nagyszerű érzése ösztönzi a fiatalokat, hogy évről évre jelentkezzenek betlehemezni, a versenyben való részvétel pedig bátorságot ad ahhoz, hogy merjünk-e bekérezkedni iskolákba, óvodákba, cégekhez, különböző intézményekhez, és ellátogassunk közeli településekre is.

Nagy öröm számomra, hogy a betlehemezni vágyó diákok száma esztendőről esztendőre növekszik. Lendületük, vidámságuk, tenni akarásuk engem is magával ragad, és bár minden évben megfogadom, hogy ez lesz az utolsó, lelkesedésüket látva mégis mindig belevágok a betanítással, szervezéssel, a tevékenység dokumentálásával járó munkába. Gyanítom, hogy– bár én kezdeményeztem e nagyszerű hagyományőrző versenybe való jelentkezésünket –, az első év óta már nem én, hanem ők visznek engem betlehemezni!

betlehemmel (tartalek)

Nem történt ez másként az idén sem: szeptemberben már puhatolóztak, az októberi jelentkezési határidőig összeszedték a csapatot, november elején pedig egyre gyakrabban kérdezgették, hogy mikor kezdjük hát a próbákat? Szorgalmasan gyakoroltunk, kisiskolások előtt többszöri főpróbát tartottunk, s mire észbe kaptunk, már az Eszterlánc és a Napsugár óvoda hálás kis közönsége előtt találtuk magunkat.

Betlehemeztünk a Szent Antal Idősotthon szépkorú lakóinak, iskolánk diákjainak, városi kórházunk gyermekosztályán, a Sygnus cégnél, a margittai karácsonyi vásáron. Mindenhová elmentünk, ahol szeretettel fogadtak bennünket. Annak ellenére, hogy hangsúlyoztuk, mi nem kapni, hanem adni szeretnénk a betlehemezéssel, kedves házigazdáink a régi szokásnak megfelelően sehonnan sem engedtek el bennünket üres kézzel. Bőkezű adományaikkal lehetővé tették számunkra, hogy a Szent Ferenc Alapítvány székelyhídi Gyermek Jézus Otthonába ne csak betlehemezéssel, de adományokkal is érkezhessünk, és hogy eljussunk a Margitta környéki települések iskoláiba, polgármesteri hivatalaiba, templomaiba is. Így történt, hogy az előző évekhez hasonlóan betlehemezhettünk Monospetriben, Érogyoszlón, Magyarkécen, Érszőllősön, Hegyközszentmiklóson, Székelyhídon. Jókedvűen utaztunk egyik településről a másikra, csodálva a téli, zúzmarás erdőket, fákat, a hóval borított domboldalakat. Igazi karácsonyi hangulat töltött el bennünket, amit csak fokozott a közönség felénk áradó szeretete.

Boldogan jártunk a Megváltó születésének örömhírével, hála legyen az Úrnak, aki erőt és lehetőséget adott hozzá!

„Gazduram, köszönjük, hogy bébocsátottak, Kicsi Jézuskának amért szállást adtak./ Szíves ajándékuk köszönjük meg végre,/ Adjon a jó Isten ezer annyit érte!”

Bordás Mária pedagógus