Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Betelepítésekkel pótolták a népességfogyást

A török hódoltság demográfiai következményei címmel tartott előadást szerdán a Szacsvay Akadémia A Kárpát-medence népei modulja keretében Gebei Sándor történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora.

betelepitesekkel

Gebei Sándor és Szabó Ödön

 

A megjelenteket Szabó Ödön, a Bihar megyei RDMSZ ügyvezető elnöke köszöntötte, és ő mutatta be a meghívottat is. A történész bevezetőjében azt is elmondta, hogy a korról csak becsült adatok állnak rendelkezésünkre az adózási nyilvántartások alapján, ott általában még öt „élő lelket” számoltak egy adófizető mellé.

A lakosság becsült száma 1591-1606 után 3,5-4 millió fő, ebből a királyi Magyarországon 1,8-2 millió, a hódolt Magyarországon 800-900 ezer, a fejedelmi Magyarországon – ahogyan a  történész Erdélyt említette –700-800 ezer ember élhetett. Gebei Sándor részletesen beszélt a vilájetek kialakulásáról, illetve a condominuimról, amit kettős adóztatás, igazságszolgálgatás és közigazgatás jellemzett.

A Magyar Királyság élő és anyagi erejét több háború, a török-tatár hadjáratok és a kuruc portyák is pusztították, és a pestis is okozott egy mintegy 300-500 ezer fős emberveszteséget.

Az 1720-as évi conscriptio (ebben nem szerepel Erdély, Horvátország és Bánság) szerint a Királyi Magyarországot 99 769, a végvárvidéket 32 642, a hódoltságban 33 452 családfőt tartanak nyilván, a népesség becsült száma 4,3 millió, hiányzik tehát a természetes szaporulat.

A veszteségeket betelepítések követik, mind magánföldesúri, mind állami betelepítésekre sor kerül, például csak a Bánságba 1763-ban több mint 143 ezer ember érkezik. Egy 1790-es, szintén becsült adatokkal a nemzetiségek összesítéséből levonható a következtetés, hogy akkor már körülbelül kilenc-tízmillió ember él, ekkor áll helyre tehát a természetes szaporulat.

Fried Noémi Lujza