Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Bérunióért magyarokkal Olténiában 1.

Isten útjai kifürkészhetetlenek, mondják sokszor, néha ez a megállapítás még az emberre is érvényes, hiszen megesik, hogy olyan útra állítja jó vagy balsorsa, amiről sosem álmodott. Velem is megesett, hogy egy rövidnek mondható időközön belül egyik, ha nem is végletből, de helyzetből egy egészen különbözőbe kerülök. Nemrég a Délvidéken jártam szórvány-magyarok között. Múlt héten pedig jó vagy balszerencsém egyenesen Olténiába, Gorzs megyébe repített. Történt ugyanis, hogy a magyarországi Nemzeti Szakszervezet képviselői, ismervén bányász múltamat, megkértek menjek el velük tolmácsolni a Zsilvásárhely környéki bányászszakszervezetekhez. Persze, hogy vállaltam, hiszen kihívást, próbát jelentett számomra és egy izgalmas utat azok közé, akik vérbeli románnak tartják magukat. Na, mondtam magamba, nem kis izgalommal most szembeállhatok Erdélyen kívüli románokkal, méghozzá igazi oltyánokkal, ahogyan nálunk nevezik őket!

A hosszú úton a nem túl beszédes magyarországi szakszervezeti vezetőktől azt tudtam meg, hogy ők, mint előre jelezték politikamentes érdekvédelmisek, akik egyenesen Brüsszeli jóváhagyásokkal hozzák a béruniót kérő űrlapokat Romániába. Ismervén az itteni bányászszakszervezetek összetartását, jönnek támogatásukat kérni. Hét kelet-európai országból és még hozzájuk véve Görögországot, kellene országonként 200 ezer aláírást összeszedni. Összesen egymillió aláírásra lenne szükség jövő év májusáig, hogy az EU szervei foglalkozzanak az üggyel.

Késéssel érkezünk meg, ám a Gorzs megyei szakszervezeti vezetők bányászfegyelemmel várnak ránk. Gyors ismerkedés, helyzetfelmérés után a hivatalos megbeszélés gördülékeny. Mindenben nagy az egyetértés, ki nem akarna EU-hoz közeli fizetéseket, nyugdíjakat. Meglepően sok az újságíró, a fotó és tv-riporter a gyors gyűlést követő sajtótájékoztatón. Úgy néz ki számukra is minden világos, értelmezhető. Kuriózum csak egy van! Magyarok jöttek Olténiába!!!

A két magyarországi meglepetten tapasztalja a román szakszervezeti vezetők messzemenően pozitív hozzáállását. Nem csak szakmai, de emberi viselkedését is. Én azért annyira nem vagyok meglepve, mi bányászok, ha más nyelven is beszélünk, ha szükség van ránk, ha segítségünket kérik, odatesszük a csontunkat, nem kekeckedünk, nem toporgunk. A közös ebédnél kiderül, azért valamivel másabbak, mint mi erdélyiek! Nem bírják a pálinkát, félnek tőle, jó nekik a zájber is. (folytatása következik)

 Gábor Ferenc, Köröstárkány