Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Bepillantás a műgyűjtők világába

A műgyűjtők nagyközönség számára többnyire rejtett világába adott bepillantást az a kulturális pódiumbeszélgetés, amelyet a Partium Alapítvány és az In Memoriam Jokobovits Miklós Társaság közös szervezésében tartottak vasárnap a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében a magyar kultúra ünnepe rendezvénysorozat keretében.

Az eseményen művészek, művészettörténészek és műgyűjtők beszéltek a magángyűjtemények sajátos világáról, amelyben a szépségé a főszerep, amelyben a kulturális értékek megőrzése gyakran az egyéni sorsok fölé emelkedik, és kollekciókról, melyeknek létrehozásában akár három generáció is munkálkodott.

bepillantas 1

Az egybegyűlteket a szervezők nevében dr. Földes Béla köszöntötte, majd a beszélgetés moderátoraként Jovián György Munkácsy-díjas festőművész beszélgetett az esemény meghívott előadóival, Nagy T. Katalin művészettörténésszel, az Antal–Lusztig-gyűjtemény kurátorával, valamint dr. Böhm József jelenleg Berlinben élő műgyűjtővel. Mint elhangzott, az a régi tendencia, amely szerint minden nagy mű előbb-utóbb egy múzeum tulajdonába kerül, mára már nem érvényes. Manapság minden komoly kiállítás részben vagy egészben magángyűjtemények anyagából is merít.

Nagy T. Katalin, az Antal–Lusztig-gyűjtemény kurátora röviden bemutatta az egyik legnagyobb magyar magángyűjtemény történetét. A mintegy ötezer darabos gyűjteményt Antal Péter nagyapja, Lusztig Sámuel alapozta meg, aki a XX. század elején kezdte vásárolni saját kortársai munkáit, és a gyűjtemény szépen gyarapodott. A II. világháború alatt végbement népirtást azonban a családból csak ketten élték túl, és a gyűjtemény nagy része szétzilálódott. A holokauszt után a derecskei kereskedő újra nekilátott a gyűjtemény felépítéséhez, melyet később unokája, Antal Péter bővített tovább az elmúlt évtizedekben, létrehozva az egyik legjelentősebb magyarországi modern és kortárs képzőművészeti gyűjteményt, melynek darabjai jelenleg a Modern és Kortárs Művészeti Központban láthatók Debrecenben.

A rendezvény második felében Böhm József Nagyváradról elszármazott neurológus, műgyűjtő beszélt arról, hogy édesapja annak idején hogyan szerettette meg vele a képzőművészetet, és hogyan adta át neki – saját bevallása szerint már-már megszállottsággal határos – gyűjtőszenvedélyét, amely a műgyűjtők világát általánosan jellemzi. Böhm József ugyanakkor mély hálával beszélt Jakobovits Miklósról, akit barátjának tudhatott, és akinek számos alkotását vásárolta meg. Mint elmondta, ő volt az, aki segített művészi érzékének kifejlesztésében, eligazította a kortárs alkotók világában, ugyanakkor arra bíztatta, hogy a művészettörténészek leírásain túl merjen saját szemléletmódot kialakítani. Előadása végén Böhm arra is jó példákat mutatott, hogy a magángyűjtemények révén hogyan lehet az erdélyi képzőművészeket külföldön népszerűsíteni.

A rendezvény kötetlen beszélgetéssel ért véget.

Sz. G. T.